benépesült a sír között az út,
virágba öltözött a hantolás,
s a lelkekért imát kapott az Úr.
Kigyúlt a fény a mécsesek falán,
a sok fohász a lánggal elvegyült,
ezért hiszem, hogy égbe szállt talán,
s a szép imánk a Mennybe felkerült.
A volt szeretteink hiánya fáj,
sok ember itt bolyong ma tétován,
de pár nap és üres kihalt a táj,
s a kedves arc a szívben él tovább.
Hiába már a szó kegyelmekért,
az életünk kimúl a földtekén.
English (US)