fenn az égben, lenn a hegyeken.
Emberek szívében magasztos hangok
jönnek, meg-megállva a néma visszhangok.
Szemednek tükrében lágyan világít,
kérdem én, ez volna az, ami tényleg számít?
Beljebb kerestem, ott, ahova kezek nem érnek,
minden ősi tudás ott rejlik a mélyben.
Egyre bentebb, egyre távolabb, talán nem is itt van?
Fenn az égben?
Vagy a Földön - ahol minden tudásunk nagy.
Csillagos éjjelen nézem az eget, keresek valamit, amit szívem rejthet.
Rejti előlem a titkok titkát,
ki érti ezt a lelki hasadást?
Bennünk él, virágzik a csoda,
hunyd le szemed, hogy lehettem ilyen ostoba?
Messzi földön hosszú évek alatt csak úgy zakatolt a szívem a semmi alatt.
Felébredvén - látva már,
kitárom a karom - vár az új világ!
English (US)