Tud-e a gumipoloska-árnyékhadsereg szekértolás közben köpönyeget váltani?

– entomológiai-politikai-retorikai elmélkedések hat pontban –

Ha a poloskát őt magát nézzük (neve szégyen, neve átok: ezzé lett magyar poloskátok), és lehántjuk róla a rárakódott számtalan miegyebet, és nem kezdünk rögtön ruandázni (ahol egyébként csótány volt a poloska, ha már entomológiailag bonyolódunk, és fogunk is még), torgyánozni (aki termeszezett, keselyűzött, férgezett mégis egy kedves bohóc maradt), pláne hitlerezni, aki kedves bohóc legkevésbé sem maradt, de azért a tíz kefebajszos skálán ez a mostani Orbán minimum nyolcas, pontosabban nyolc Hitler-bajusz és két középmagas karlendítés, szóval, ha maradunk a poloskánál, és higgadtan értékeljük a retorikai teljesítményt, a szokatlanul kemény hang megütését ízeltlábúakkal szemben, akkor a következő megállapításokra juthatunk:

Ádegy először.

Tisztázandó, hogy szóban forgó poloskánk valódi poloska-e? És itt most akkor nem a rovartani résznél vagyunk, tehát nem az a kérdés, hogy ténylegesen a félfedelesszárnyúak rendjébe (Hemiptera) tartozó rovarról van-e szó, hanem hogy verbális poloskánk nem-e csak csali-e esetleg-e? Direkte provokációs szándékkal bedobott nyelvharcászati csel. Nyilván az.

Gumipoloska.

Mindezzel együtt a miniszterelnök szájából minden gumiállatot érdemes komolyan venni, amivel nem a Zelnökúr kistermetű szobakutyához asszociálása volna a cél dehumanizatíve, hanem tizenöt év kesernyés tapasztalatai alapján tudhatjuk, hogy ezek a nyelvi provokációk rendre működnek, tematizálnak, traumatizálnak és infantilizálnak, továbbá nagyon is tudatosan szokott épülni rájuk még egy s más, mondjuk lejáratókampány, minimum, de akár jogszabály, alkotmánymódosítás, és ez utóbbiakat tényleg indokolt volna ironajelző idézőjelek közé tenni, kurziválni, leszmájlizni, meglolozni.

Nagyon tudatosak, alaposak, előre kimértek, tudományos alapon konstruáltak szoktak lenni az ilyen indulatosnak tűnő odapoloskázások.

Ádkettő másodszor.

Nem ártana tudnunk, konkrétan milyen poloskáról van szó? Mert a közvetlenül kellemetlen, csípős, élősködős, vérszívó, tehát náculós beszédekhez leginkább alkalmas faj az ágyi, ám az meglehetősen ritka ma már, érzékelhető veszélyt a modern, higiénikus körülmények között élő magyarra nem nagyon jelent.