Hiányod oly annyira fáj.
Olyan hirtelen történt,
Nem adtál nekünk reményt.
Egyik pillanatban még kártyáztunk,
Én gyerek voltam, te pedig ittál, mi megvártuk.
Nem fogtam fel, milyen nehéz is ez,
Nem tudtam, hogy téged mérgez.
Ha tudtam volna, se lett volna másképp,
Megtanítottál volna mindenképp.
Kedvenc játékom volt az a kártya,
Most is játszanék, ha nem fájna.
De még a telefonom tokjában van a lapja,
Amely évszaknak lettél a rabja.
Előttem fájdalmas tekinteted,
Én azt soha el nem feledem.
Harag van bennem emiatt,
De szemembe` a fény megcsillant,
Mikor felnéztem az égre,
És arcképed bevillant.
De már nem válaszolsz a kérdésre.
Néma lett minden,
Ez kényszerít engem üvöltésre,
Hogy ne éljek tévhitben.
Nincs már több ellenfelem,
Csak te tudtál legyőzni,
Azóta a kártyákba temetkezem.
És rajtuk keresztül próbállak ölelni.
English (US)