De most nem a sátán üzent.
Oh, nem ő!
Oh, nem ő!
Lettem immáron a vihar,
És meg is csaptam önmagam.
Önmagam!
Önmagam!
Fel kell most már nekem kelnem,
Hogy igazán szeressenek.
Igazán!
Igazán!
Ah, lettem volna én ember
Inkább, mint a gyenge lélek.
Mint gyenge!
Mint gyenge!
Ezért értsed meg, hogy gyenge
Nem vagy, csak beszél az élet.
Lágyan szúr!
Lágyan szúr!
S honotokban átkarol ám:
Félelem! Ráférne egy vád?
Ráférne!
Ráférne!
Mondtam is neki, hogy adjon
Szép életet, s vele futok.
Csak vele!
Csak vele!
Jaj! Tűzben elhalt önmagam,
Szeretettel oltom magamat.
Azzal úgy!
Azzal úgy!
S most úgy várok rád, győzelem,
Hogy kardomat él lepi el.
Még milyen!
Még milyen!
Meg még csata zúg erdőben,
S csókodtól villám csap bele.
Csókodtól!
Csókodtól!
S akkor már üvölt az élet,
S fájdalom is beléd éget.
Csak beléd!
Csak beléd!
Ezért ha önmagadként működsz,
Imádnak, de ember üvölt.
Utálnak!
Utálnak!
English (US)