úgy csorog fájdalmam a csöndes magányra,
lélek-szemem tompul,
már csak befelé lát,
naponta túlélni
ami közeleg s vár,
adj még időt Uram,
hadd szedjem össze magam,
az utolsó évemben,
hadd legyek önmagam,
hadd szeressek végre mást is,
ne csak azt ami szétnyom,
hisz nem én vagyok rossz,
csak a büszke árnyékom.
English (US)