míg rólatok verset írtam,
fátyolos lett mindkét szemem,
nem tagadom, csendben sírtam.
Az asztal körül heten ültünk
hol bánatban, hol boldogan,
így lesz mindig, azt reméltük,
de én maradtam egymagam.
Már csak kint, a temetőben
tudok találkozni veletek,
könnyet viszek elmenőben,
mit nem látnak az emberek.
Gyertyát hozok, könnyet viszek,
más lett árván maradt életem,
fentről nézik az égiek,
ahogy örökségem cipelem.
English (US)