Lelkemben a bánat lassan bimbót bont.
Szívemből útra kél egy hangtalan kánon,
Elsóhajtja dalát halvány mécsvilágon.
Látja már, hogy várja egy messzi fényperem,
Vágyakozva nézi, várja, hogy intsenek.
Apró gyertyaláng ma hozzám látogat,
Lelkemben a gyász lassan új virágot hajt.
Szívemből elindul egy végtelen dallam,
Megtalálja útját tűnő fényalakban.
Látja már, hogy várja egy távoli üzenet,
Vágyakozva nézi, várja, hogy elérje.
Bánat pulpitusán ma én mondok beszédet,
Vigasztalan könny-fátylam lelkemről levetem.
Szívem koszorúját gyöngyökre cserélem,
Én a halállal az életet dicsérem.
Látom már, hogy elillan a ma észrevétlen,
Vágyakozni oly kár, éljük meg a jelent!
Emlékek sora ma hozzám bekopog,
Lelkemben a remény lassan szirmot bont.
Szívemből a vigasz balzsamillatot ont,
Visszatér hozzám a végtelen utakon.
Látom már, hogy egy lobbanásban itt vagy velem,
Érzem, ahogy megérinti szíved szívemet.
Látom már, hogy vár egy messzi fényperem,
Vágyakozva nézem, várom, hogy elérjem.
Látom már, hogy elillan a gyász észrevétlen,
Újra öröm csillan könny helyett szememben.
Szívemből útra kél egy földöntúli ének,
Mert én a halállal az életet dicsérem!
English (US)