Kiknek gondja ezer, de merni nem mer,
Keres magának valakit,
Kit szavaival elvakít,
S mikor már minden jónak látszik,
Veled többé már nem játszik?
Miért csak akkor vesznek elő,
Mikor a fán termés már nem nő?
Mikor baj van, gond s bánat,
Mikor a kukás többé már nem várhat?
Viszi a sok zsákot, tele a zsák,
De ki tette ezt a sokat terád?
Kis szemetesláda lettél, lelkeknek ládája,
Sok ember kínját mind belédvágja.
Te vagy az, ki tűri a sarat, áll és vár és hallgat, míg végül te leszel az, kit mindenki aggat!
Téged keres az, kinek gondja ezer,
Te vagy az, kit az ág is ver.
Minden téged keres, ki jó, ki rossz,
Ezért téged is ver leginkább a sors.
De te jószívű vagy, ezért ott vagy, hol kell...
S mégis a végén téged mindenki csak rühell!
Eddig jó voltál, mikor gáz volt,
De utána rajtad mindenki csak átgázolt.
Kifogy a sok zsák, tele a láda,
De azt senki se bánja.
Ki-ki arrébb áll, ki-ki bámulja,
De ő csak áll az út szélén, és várja...
Várja a sok embert, kinek szüksége van rája,
De ő csak áll és vár, mint egy olcsó, zöld, büdös
Lelki szemetesláda!
English (US)