Még ifjú leányként, választhattál,
Milyenre fested tovább életed vásznát.
Tudtad már akkor, ez nem más, mint utazás
Lelkünk és elménk zakatoló vonatán.
Egy különös, még ismeretlen vágányon
Indultál útnak, hogy mit tartogathat,
Még nem tudhattad. Megannyi állomás
És elágazás, melyek színesíthették
Személyes kalandod festői műalkotását.
Számos megálló mellett elsuhantál,
Csupán ott időztél, ahol igaz kincset találtál.
Jöhetett megannyi eltérő útirány,
Te elkötelezetten haladtál
Egyszeri és megismételhetetlen
Utadon tovább.
Megingathatatlan hited vezetett
Napról napra, odaadó munkáddal
Másoknak példát mutatva.
Gyümölcsöt termett, kivételeset,
Gyermekeid jellemének formálása végett.
A megismert tájakra
Néhanapján derűs visszanézned
Még akkor is, ha az égbolt
Olykor zord, borúsnak tetszett.
Itt már eleget időztél, indulás,
Te vezetsz, keress új úticélt,
Melyről festhetsz szépeket.
Ragadj ecsetet, alkoss, folytasd bátran,
A bejárt úttal gazdagon, sokszínű palettáddal!
Már érett lélekként, valódi művészként
Válogathatsz, hétköznapjaidnak
Milyen árnyalatot adsz.
Apránként formálódik minden,
Állandó a változás. Rohanunk,
Lassítunk, üdvözlünk, elköszönünk
Pompás helyektől vagy éppen személyektől.
Pusztán két dolog örök: a tudat és a szeretet,
Mindkettő áramlik, utat tör, zakatol.
English (US)