Követelsz sűrűbb sorokat,
Eljön az idő, menni kéne,
Kitalálsz kifogásokat.
Nagyon vártad, de pont a főnök,
Az anyád, a gyerek jelentkezett,
Neked a napod sűrű,
Pedig simogatnád a kezemet.
Na, majd most biztosra mész,
Most már nem jöhet vész,
Tankolni is voltál, tényleg
Alig várod, hogy ideérsz.
Hmm, a tömeg, a dugó,
Sietsz nagyon,
Tuti, zicher, frankón mondom,
Várj meg, édes angyalom!
És a másik, a hülye, ki elhiszi,
Mert vár, megért és bólogat,
Míg a sokadik alkalomnál
Az eső nyakába szakad.
És ennyi volt a lamour veled,
Ágyő, pá, takarodj!
Ne hívj, ne írj, nem reagálok,
Szívecske emojit kukába rakok,
Mert te és ti mind, léha pára,
Hazugság könnyen adja magát,
Ne velem növeld az átejtettek sorát.
Nőljön be az orrod luka, ezt kívánom én,
És ha hívsz, a vonal másik oldalán
Nem veszi fel senki, vagyis én.
English (US)