küzdöttem eleget!
Megjelölt a halál
ezerszer engemet.
Elég volt már, elég,
túl sok az áldozat,
túlélni akarok,
golyó nem válogat!
Ne vess meg engemet,
frontról hazatérőt,
mert öltem már embert,
könyörögve kérőt!
Ne vess meg engemet,
békét akar lelkem,
mert eldobnék fegyvert,
te ne vess meg engem!
Lelkemben hordozom,
kísért, amíg élek.
Haldoklók sikolya
bennem maradt végleg.
Lelkemben hordozom,
bár Isten megbocsájt.
Adjátok meg végre
a szabadság jogát!
Adjátok szavatok,
urak, bársonyszékben!
Amit a sors hagyott,
békében megéljem.
Adjátok szavatok,
űztetek eleget!
Sapkán őszirózsa.
Szabadság, szeretet!
Adjátok jussomat,
szolgált a becsület.
Értem hullott könnytől
rozsdás a feszület.
Földemet adjátok,
s ne a temetőbe`,
hosszú élet után
térjek pihenőre.
Elég volt már, elég!
Leszek szántóvető,
leszek a családért,
leszek hű szerető!
Elég volt már, elég!
Sapkán őszirózsa.
Nem leszek már többé
a halál csatlósa!
English (US)