Hasad a hajnal, és végignézek rajta.
A hófehér falon, mely még mindig változatlan.
A Nap sugárzik be, az óra ketyeg tovább.
Mint az évszakok, amikben veled lehettem,
apránként mintha csak én távolodnék tőlük.
Ezáltal csak bolyongok tovább az éjszakába`,
nagyon fáj.
Még ha nem is alszok, eltelik az éjszaka.
Hasad a hajnal, és végignézek rajta.
Változnak dolgok, befejeződnek dolgok,
elkezdődnek a dolgok.
Még ha nem is vagy velem, élhetem az életem.
Nézd, engem ez szomorít el.
Látod, már majdnem itt van a hajnal,
eltelt az éjszaka.
Virágzás tavasszal, az őszben pedig tél,
és továbbra is újra meg újra ki fog hajtani.
Ez már nem az "eddig", hanem az "ettől kezdve",
most már értem.
Még ha nem is alszok, eltelik az éjszaka.
Kezünk össze is ér, akkor is szétválunk.
És ha eltévednék, sírnék, üvöltenék,
az is befejeződik.
Még ha nem is vagy velem, élhetem az életem, hogyha
nem is vagyok szeretve, én akkor is hiányollak.
Látod, már majdnem itt van a hajnal,
eltelt az éjszaka.
A kívánságot, amiről nem tudják, valóra válhat-e,
az emberek reménynek hívják.
Még ha nem is vagy itt velem, eltelik az éjszaka.
A szétvált kezünk hamarosan újra összeér.
Valaki észreveszi a fényt a hosszadalmas este végén,
ezért még ha ijesztő is, élem az életem.
Mikor a Nap sugárzik, újra útra kelek.
Látod, már majdnem ideért az a hajnal,
ezért lesz majd minden rendben.
Mielőtt vágynál rá, majdnem itt a hajnal,
eltelt az éjszaka.
English (US)