„Amikor a gyerekem nem evett három napja, megszűnik a morál” - magyarok, akik felkészültek a válságra

1 év ezelőtt 792



bohócdoktor szja 1% felajánlás

  • Nukleáris eszkalációval fenyegető háború, klímavészhelyzet, világjárvány - az elmúlt évek fejleményei még azt is elbizonytalaníthatták, aki táplált illúziókat az emberiség hosszú, békés és virágzó jövőjével kapcsolatban.
  • Ha világvége nem is lesz, a gazdasági válság, és különösen a zuhanórepülést bemutató magyar gazdaság tesznek róla, hogy az emberek jelentős részének a mindennapjai folyamatos egzisztenciális szorongásban teljenek.
  • A romló közhangulattal arányosan Magyarországon is egyre népszerűbbek a modern társadalommal szembeforduló, urbánus létből kiszakadó, minél nagyobb önellátásra törekvő életstílusok, legyen szó akár jurtába költözésről, vagy mély adaptációról. Erre a rendszeren kívüli romantikára épül a szubkultúra is, aminek a képviselői nem csak számolnak az esetleges kataklizma, vagy társadalmi összeomlás lehetőségével, hanem életvitelszerűen készülnek is rá: ők a prepperek, magyarul felkészülők.
  • Ellátogattam néhány prepperhez az ország különböző pontjain, hogy megtudjam, kik ők, és hogy tanulhatunk-e tőlük valamit a túlélésről.

Február vége felé valószínűleg nem én voltam az egyetlen ember a kontinensen, aki hirtelen olyan új elfoglaltságokat fedezett fel magának, mint a jódtabletták varázslatos világa, a távoli szigetekre tartó repülőjáratok böngészése, vagy a környékbeli óvóhelyek feltérképezése - aztán ahogy az atombombával fenyegetőzés is fokozatosan a szürke hétköznapok részévé vált, úgy csökkent az érdeklődés intenzitása, míg teljesen el nem tűnt, visszaadva a helyét az alapvető létfenntartáshoz szükséges mentális stabilitásnak.

A preppereket az egy főre jutó nyílpuskák számán kívül talán leginkább az különbözteti meg a nem prepperektől, hogy az ő érdeklődésük a vészhelyzetek iránt mindig relatíve magas szinten van, és a stabilitásuk részben ennek az érdeklődésnek a folyamatos kielégítésére épül. Az állandó készenlét nem felfokozott, vagy pánikszerű reakció, hanem alapállapot, életstílus.

Az angol "prepare" ("készülni") szóból képzett kifejezést az elmúlt tíz évben leginkább a "Doomsday Preppers" (magyarul nagyjából "Végítéletre felkészülők") című amerikai valóságshow segített bebetonozni a köztudatba, azzal a sztereotípiával együtt, hogy a prepperek a klasszikus értelemben vett világvégét - meteorit, zombiapokalipszis, UFO-invázió, stb - várják. Valójában a prepperek egyénenként eltérő módon sok mindenre és sokféleképp készülhetnek egy háromnapos áramkimaradástól a társadalmi rend teljes összeomlásáig, kiképezhetik magukat erdei túlélésből, vagy vásárolhatnak katonai késeket, a közös pont, hogy mindannyian jelentős mértékű időt, pénzt és energiát áldoznak arra, hogy nyertesként jöjjenek ki az eljövendő katasztrofális helyzetből, amit a prepper-szleng csak úgy nevez, hogy When Shit Hits The Fan, azaz amikor beüt a szar. Fontos kifejezés még a zombi: a prepperek azokat hívják így, akik egyáltalán nem készülnek előre a vészhelyzetekre, ezért a WSHTF esetén csak a zűrzavart és a pánikot fogják növelni az agyatlan rohangálásukkal.

A magyar prepperek, akikkel volt szerencsém találkozni, mindannyian férfiak, többségük átlagos keresettel rendelkezik, a pártpolitkához távolságtartással viszonyulnak, illetve gyakorlatilag kivétel nélkül hisznek az önvédelmi célú fegyverkezés hasznosságában. Ezen kívül két dologban mind egyetértettek: az atomháborúra nincs értelme készülni, és a többi prepper fogalmatlan.

"Nagyon kényelmes társadalomban élünk, de minél összetettebb egy gépezet, annál könnyebben akad el egy fogaskerék, és omlik össze az egész, ahogy azt éppen láthatjuk is." - mondja "Róka", egy kiterjedt, önszerveződő prepper-közösség prominens, fiatal férfi tagja, akivel az egyik vidéki "bázisukon" találkozom. Az önfenntartásra optimalizált, 900 négyzetméternyi ingatlan egy permakultúrás kertből, egy szőlősből és egy emeletes házból áll, és nem ez az egyetlen ilyen az országban, de hogy pontosan hol és mennyi van belőle, azt nem szeretnék elárulni, ahogy a közösség pontos létszáma, és a tevékenységük jó része is titkos. Ezt diktálja a prepper-logika: így senki sem élhet vissza ezekkel az információkkal, amikor beüt a szar. A bázisokon előre felhalmozott étel, víz, eszközök, fegyverek és lőszer várják azokat, akiknek a közösségből szükségük lenne rá, de itt szoktak gyakorlatozni is, erdei túlélésből, bushcraftból, kertészkedésből, élelmiszertartósításból, önvédelemből korrepetálják egymást. "Volt, hogy hajnalban felcsörögtem mindenkit, hogy van 10 perced elhagyni a lakást, beülni az autóba, leérni a bázisra, egész éjszaka fegyveres őrség, aztán reggel felszerelés-szortírozás, majd ki az erdőbe" - meséli Róka.

Szerinte „minden felelősségteljes családfő, aki gondol a családja és a közössége jövőjére, prepper kellene, hogy legyen”. Mára eltűnt a család, mint egység, ami a túlélési esélyeinket gyengíti: "ha visszatekintünk mondjuk a 100-150 évvel ezelőtti falusi, tanyasi közösségekre, azokat több család alkotta, 4-5 generáció rokonok és barátok éltek együtt, és még úgy álltak bele a télbe, hogy legyen tűzifa, a pince, a csűr legyen tele".

"Tudod, ki volt a legnagyobb prepper? A nagymamám."Róka úgy gondolja, élhetőbb volt az akkori társadalom, "sőt a legstabilabbak, legélhetőbbek a törzsi szintű rendszerek, vagyis 50-100 ember egy közösségben, gyakorlatilag a mi agyunk is ennyi embert tud legfeljebb befogadni, nem tudsz többet kiismerni egyszerre." Az ő közösségükben fiatalok, idősek, gyerekek és szülők egyaránt tagok, de csak komoly szűrés után vesznek fel újakat, mert a legfontosabb, hogy emberi szinten legyen meg a kohézió. A végcél az önellátás, bár Róka szerint ez egy komplett falu nélkül teljes mértékben lehetetlen, de "fél hektáros területen, családi gazdaságban egy olyan 70-80%-os önellátást munka mellett is el lehet érni".

"A harmadik világháborút már vívjuk, de nem fegyverrel, hanem manipulációval. Kína rohadtul vezeti is ezt a háborút, és gyakorlatilag orwelli mintára be fogják vezetni Európában is a kredit-rendszert, ami már megy náluk. Az ellen nem tudsz mást tenni, mint hogy függetleníted magad a rendszertől." - elemzi a globális helyzetet Róka. Ezen túlmenően egy, az egész emberiség pusztulásával fenyegető katasztrófa lehetősége nem különösebben foglalkoztatja őket, de rendszeresen kockázatelemzést végeznek, valószínűségi sorrendbe állítva a lehetséges vészforgatókönyveket "a teljesen mindennapostól a sci-fi-vel határos dolgokig", és csak a legfontosabbakra fókuszálnak. Ezek közé tartozik például a munkahely elvesztése, egy autóbaleset, globális szinten pedig egy, akár napkitörés okozta többnapos áramkimaradás, amit jelenleg realisztikusnak tartanak. Róka szerint, ha az ember felkészül azoknak a hétköznapi katasztrófáknak a 70-80%-ára, amik egy embert érhetnek, akkor azzal már nagyjából felkészült a szélesebb körű problémákra is. Ez a megközelítés jellemzi Zoltánt is, aki Rókáék közösségéhez csatlakozva tanulta ki igazán a prepperkedés csínját-bínját, és szintén a nagyszüleit tartja a legfőbb inspirációjának. Számára a spirituális és mentális önfejlesztés is egy fontos eleme a felkészülésnek, sokat merít például a buddhizmusból: "arra fektetem a hangsúlyt, hogy minél inkább jelen tudjak lenni, akár ezzel elkerülve egy közúti balesetet, mert így jobban oda tudok figyelni, nem minden másra koncentrálok ebben a zűrzavarban, ami az én fejemben is van."

Az önvédelemre nagy hangsúlyt fektetnek. "Amikor a családom, a gyerekem nem evett már 3 napja, akkor ott kezd megszűnni a morál, a társadalmi kontroll, akár bennem is. Lehet, hogy ha ezek után látok valakit, akit nem ismerek, hogy ott cipeli a szatyrokat, megkörnyékezem. Ideális esetben nem, és ezért csinálom ezt az egészet, de ha ilyen szempontból nézzük, és hozzávesszük, hogy van, aki már békeidőben agyonveri a nénit 200 forintért a lépcsőházban, akkor bármi előfordulhat." - ecseteli Róka, hogy szerinte milyen viszonyokra lehet számítani. A leghatékonyabb megoldásnak azt tartja, ha eleve nincs szükség önvédelemre, mert az ember jóban van a szomszédaival, de a biztonság kedvéért számolnak radikálisabb verziókkal is, ezért a bázisokat fegyverrel, kerítéssel, sövénnyel, biztonsági kamerával is megerősítik: "ha otthon már nem biztonságos, akkor ezt itt meg fogjuk védeni, és ha kell, erővel."

Szabó Sándor magánnyomozó, közkedvelt rendőrségi szakértő, saját bevallása szerint az ország legdrágább biztonsági szakembere, Youtube-vlogger, és nem utolsósorban prepper. Az összeomlás utáni stratégiája egyszerű:

"Mindennek az alfája és omegája a harc. Az indul a legjobb esélyekkel, aki a harcban képzett. Hiába van neked aggregátorod, ha én odamegyek, és elveszem a faszba, érted.”Sándor elmondása szerint a prepperek "klasszikus irányzatát képviseli", tehát nem a közelmúlt eseményeinek a hatására sodródott bele egy divathullámba, hanem "ilyennek született". Gyerekkora óta érdeklik azok a tevékenységek, gondolkodásmód, ami a felkészülőket jellemzi, már az osztálykirándulásokra is rendszeresen vitt magával "ezt, azt, amazt". "Mindig röhögtek rajtam, hogy neked miért vannak ilyen konzervek a spájzban? Semmi, nem akarok éhen halni." - meséli. Később rendőrtisztit végzett, rendőr és katona is volt. "Prepper az lesz, aki egyszer már kurvára rábaszott, tehát vagy már megtörtént vele valami szar, vagy pedig nagyon-nagyon fél valamitől. Egyébként a konteósokat is a félelem szüli, meg a bizonytalanság, hiszen nem kapnak senkitől választ." - mondja. Most egy vidéki kisvárosban él a párjával és a kislányával egy nagy kertes házban, amit saját kezűleg újított fel. A ház így betörésbiztos, és fegyverekkel alaposan felszerelt. Sándor kifejezetten örülne is annak, ha valaki megpróbálna betörni, mert úgy lehetne tesztelni a rendszert.

“Ha megnézed - történelmileg - a társadalmakat, először mindig harccal indultak, aztán harccal értek véget.” - hangsúlyozza Sándor. Klasszikus értelemben vett kataklizmával nem számol, viszont szerinte "az a világ, amit mi ismertünk, megszűnik, és teljesen új szokások, szituációk lesznek, amikkel szembe kell nézni", ennek az előszele volt a koronavírus-járvány is. Úgy gondolja, bármi is fog történni, az emberek könnyen egymás ellen fordulhatnak, ezért "bármi van, az első 30 napot otthon kell tölteni, és várni, amíg letisztul a helyzet, és kiirtják egymást az emberek", ezért "minél nagyobb a tűzerőd az elején, annál jobb helyzetben vagy". Ennek megfelelően Sándor készletei 30 napra elég élelmiszert, fél évre elég gyógyszert, és a legkülönbözőbb önvédelmi fegyvereket tartalmazzák a gumibottól a külön neki gyártott nyílpuskáig.

Sándor a felkészülést létformának tekinti. Nem gondolja, hogy az uralná az élete minden pillanatát, de bármikor kész váltani: "építem itthon a kerítést, felkel a kislányom, lezuhanyzok, elmegyünk fagyizni, tehát teljesen normálisan élek, viszont minden héten felkészülési időszakot tartok, átnézem a felszerelést, havonta egyszer áttisztítom a fegyvereket, viszonylag gyakran járok lőni, stb". Ha menekülni kéne, a gyerekének, a párjának és neki is készenlétben áll egy-egy menekülő-hátizsák, "és akkor nekünk nem ott kell kapkodni, hogy jaj, mit vigyünk, hova tegyem a pénzt, meg kinek adjunk kulcsot, hanem felkapom a zsákom és tudom, hogy akkor van nálam több váltás alsónemű, gyógyszerek, étel, zacskós víz."

Problémának látja, hogy "nagyon sok cigány lett, eszméletlen sok. És persze, nem úgy értem! Ne sértsük meg őket azzal, hogy egy kalap alá vesszük a cigányokat a cigány származásúakkal. Ez a kategória a zombi, akit látsz a parkban is bezúzva." Úgy érzi, hogy a szomszédokra kell a legjobban figyelni, mert "nem tudhatod, kiből mit hoz ki egy esetleges vészhelyzet". Meg is mondta a szomszédnak, aki beszerzett egy aggregátort és egy napelemet, hogy "figyelj, ha bármi lesz, be fogok hozzád kopogni, ne kérdezzél semmit, csak add oda nekem az aggregátort és a napelemet, mert azt el fogom vinni, és cserébe meg foglak téged védeni, úgyhogy ha látod, hogy ilyen helyzet lesz, kezdd el összepakolni!"
- És mit válaszolt? - kérdezem én.
-
Semmit, nézett hülyén. - válaszolja Sándor.

„A migránsválság hozta rám a frászt." – indokolja Tamás, hogy miért döntött úgy 2015-ben, hogy prepper lesz, miután egyébként is régóta érdekelték a fegyverek és a természetjárás. Nagy társadalmi változásoktól tartva gyorsan letette a vadászati és sportlövészeti vizsgáit, hogy legálisan tarthasson fegyvert, sok pénzt ölt felszerelésbe, megfelelő autóba, illetve elkezdett szervezni egy baráti társaságot, akikkel rendszeresen eljárt lőtérre gyakorolni, hogy „mindenki megismerkedjen például az amerikai és az orosz fegyverrendszerrel”, de rádiózni is megtanultak. A céges csapatépítéssel kapcsolatos munkája során került közelebbi ismertségbe katonákkal, akiktől sok mindent tanult, többek között cserkészismereteket, tűzgyújtást és víztisztítást. Végül a migránsválság okozta összeomlás a várakozásaikkal ellentétben elmaradt, de ő azóta is készül, lőtérre jár, közös erdei gyakorlatokat szervez, még ha változó intentizással is, mint mondja: „az orosz-ukrán háború elején még napi háromszor néztem a híradót, most már csak pár naponta egyszer nézek bele”. Most már inkább attól tart, hogy a gazdasági válság hatására túl nagy lesz a szegénység, ezért az emberek fosztogatásba kezdenek, de a külső veszélyek sem hárultak el teljesen: „azt is mondogatja a híradó, hogy durvább migránshullám van Magyarország ellen, mint mondjuk 2015-ben, más kérdés, hogy jobb a határvédelem és jobb a kerítés is, de ha egyszerre indulna meg félmillió migráns, azt semmi sem állítaná meg.”

Mint sok preppernek, Tamásnak is fontos a csak végszükség esetén felhasználandó élelmiszertartalék felhalmozása. Ebből a célból kizárólag olyan dolgokat vásárol, amiket amúgy is fogyasztana, és legalább 1 év szavatossággal bírnak. A készletet külön erre a célra kijelölt, könnyen mozdítható zsákokban tárolja, de demonstratív céllal kipakolta nekem a konyha padlójára, hogy láthatóvá váljon annak minden eleme: „rizs, zöldség, savanyúság, borsó, kukorica, olajos magvakból a legolcsóbb, a tökmag, ami a férfiaknak is a legjobb. A halak nagyon táplálóak, müzli, energiaszelet, gyümölcs, ananász – ami nagyon jó vértisztító -, alkoholt nem fogyasztok, de multifunkciós, csereeszköznek, fertőtlenítőnek is jó lehet. Az MRE az amerikai hadsereg tulajdona, elvileg nem is lehetne itt, úgy kerül ide, hogy az amerikaiakkal együtt szolgáló katonák hazahozzák katonai gépeken, amik nincsenek vámkezelve, és így kerül a military boltokba, ahol már civilek is megvehetik. Az MRE tartalma egész komplex, van benne egy főétkezés, egy kémiai melegítőeszköz, ha vizet adsz hozzá, bebugyolálod, elkezd felforrósodni, de van benne édesség, italpor, néha rágó és kávé."

Tradicionális prepper-kellék a "menekülő-hátizsák" - angolul főként Bug Out Bag néven fut, és remek termékbemutató videókat lehet találni a témában prepper-influenszerektől. A menekülő-hátizsákot az ember értelemszerűen olyan helyzetekben kap fel, amikor gyorsan kell menekülnie, és azokat a dolgokat pakolja bele, amik feltétlenül szükségesek a túléléshez. Tamás számára ezt leginkább a 45 literes hátizsákja testesíti meg, amiben a hosszú távú önellátáshoz, a védekezéshez, és az elektronikai eszközök újratöltéséhez egyaránt elhelyezne eszközöket. Fogyóeszközökből viszonylag keveset vinne magával - ilyen például a gyufa, ami helyett több ezerszer használható tűzcsiholót használ -, és az élelmiszerről is feltételezi, hogy úgyis meg kell szereznie magának. Ami egyébként sem jelent áthidalhatatlan technikai akadályt a számára: elmondása szerint amikor csak teheti, a kataklizmamentes mindennapok során is vadászik és vad húst eszik.

Tamás hátizsákjának a tartalma: túlélő készlet, elsősegély készlet, fém edények, 72 órás gyertya, térképtartó, rádió, kötélzet, camelback, azaz ivózsák, taktikai tomahawk, gázriasztó pisztoly, machete, iránytű, tűzcsiholó, víztisztítók, éjjellátó készülök, fejlámpa, power bank és napelemek. "Én vagyok az a kolléga, akit úgy tartanak számon a többiek, hogy Tamásnál mindig minden van. Papírzsepi, ragtapasz, kés, elegendő víz - nézik sokszor, hogy miért van nálam kulacs, miközben egy 4 csillagos hotelben vagyunk, ahol elvileg korlátlan az italfogyasztás."

Siklósi Norbert a Magyar Felkészülők Egyesületének (MAFELSZ) az elnöke, és - hivatalosan nem bejegyzett egyesületről lévén szó - lényegében egyetlen tagja. Eredeti szakmáját tekintve villamosmérnök, de sok évvel ezelőtt belefogott egy internetes vállalkozásba, amiről konkrétabbat nem szeretne elárulni azon kívül, hogy sok pénzt akart keresni, és ez úgy tűnik, sikerült: ma már saját 7 hektáros birtokán él a lajosmizsei tanyavilágban feleségével és anyósával (a gyerekeik már elköltöztek). A terület több épületet, mezőt, szántóföldet és egy erdőt is magába foglal. Teljes önfenntartásra rendezkedtek be, mintegy 1 évre való tartalék élelmiszerrel, haszonállatokkal, haszonnövényekkel, saját termesztésű zöldségekkel, kutyákkal, macskákkal, pónilovakkal, egy traktorral, és - természetesen - fegyverekkel. Elmondása szerint fogalma sincs róla, pontosan milyen formában fog bekövetkezni az összeomlás, de úgy gondolja, ezt nem is fontos tudni, mert mint mondja:

"Nem a medvénél kell gyorsabban futnom, hanem nálad."Norbert egy könyvet is írt a témában “Felkészülni, Vigyázz! DE MIRE IS?” címmel, amit saját kiadásban jelentett meg a Mafelsz támogatásával, és hasznos tippeket kíván nyújtani a legkülönbözőbb túlélési témákban a bunkerépítéstől kezdve a vegyvédelmi ruhák használatán át egészen a napkollektorok telepítéséig. A könyv néhány filmet is ajánl azzal kapcsolatban, hogy "mi ellen is kéne megvédenünk magunkat", és bár Norbert azt mondja, hogy nem tudja, a listája mégis beszédes: Armageddon, 2012, Deep Inpact (sic), A Mag, Malevil, Vírus - Outbreak.

A bunkerépítés ismétlődő motívum Norbert prepper pályafutásában. Állítása szerint a családot túlélő életmódja kialakításában az inspirálta leginkább, amikor a szintén mérnök érdeklődésű fia spontán elkezdett óvóhelyeket, bunkereket rajzolgatni. Később egy óvóhely-készítéssel foglalkozó céget is alapított Quixafe néven metróépítő mérnök, vasmunkás, logisztikai vezető, belsőépítész és kárpitos barátaival, akikkel nagyjából 20 és 100 millió forint közötti összegekért telepítettek volna garzonlakás-méretű óvóhelyeket a megrendelők kérésére, de igazán komoly érdeklődő ezidáig nem jelentkezett. Az egyetlen logikus kérdésre, hogy megnézhetném-e a bunkerét, Norbert azt válaszolja: "a legjobb barátodnak se mutatod meg a bunkered, mert amikor majd arról lesz szó, hogy a gyereke éhezik, akkor nem fogja érdekelni, hogy a barátod, hanem jön, és ha tudja, elveszi, mert a gyereke fontosabb lesz mint te." Hogy akkor ezek szerint van bunkere, azt "sem megerősíteni, sem megcáfolni" nem kívánja.

Norbert szerint annyival jobbak ők az átlagembernél, hogy nagyjából egyenlő mértékben informálódnak pro és kontra, mert “az átlagember nem tud dönteni, mert csak egy oldalt lát.” A kérdésemre, hogy akkor milyen sajtóterméket olvas, azt feleli: “semmilyet, nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót, nem olvasok újságot. A szalagcímek elegendők. Én tudok extrapolálni, ha hallok valamit, az alapján hozzá tudom fűzni a sok sallangot, ráadásul ismerem a tudományt, ami arról szól, hogy fognak egy beszédet, kivesznek belőle mindent, ami lényegtelen, így marad 2 mondat fél órából, és azzal lehet mondani mégis az egészet. Én ezt nagyon megtanultam, és a könyveket is így olvastam régen.”

Norbert szerint a great reset, tehát a nagy újranyitás” korszakát éljük, amibe “teljesen beleillik a covid és az ukrán háború, aztán az egészre ráfogjuk, hogy gazdasági összeomlás van, de ez baromság”. A great reset elmélete szerint van egy globális elit, ami úgy döntött, hogy rászabadítja a vírust, vagy a háborút a világra, hogy lerombolja az aktuális világrendet. "Én látom, mi történik itt. Tavaly a 81 éves anyósom is elkapta valahol a covidot, két napig feküdt, aztán jött és csinálta a dolgát. Mi kurvára nem vagyunk beoltva. És látom, hogy az oltatlan ismerőseim közül nagyjából senkinek semmi baja, túlestek rajta, az oltott ismerőseim pedig, akinek volt előtte egy kis betegsége, az most az életéért küzd, és ilyen van tucatjával."

“Tudja mit? Keressen egy romos, vagy félig kész házat, újítsa föl, aztán termesszen tököt, babot, meg lencsét.” - javasolta nagyjából tíz évvel ezelőtt akkori terapeutája Molnár Gergelynek, hogy miként szabaduljon meg a szorongásától, és ő meg is fogadta a tanácsot - azóta is egy Pest megyei községben él a saját telkén, amit folyamatosan bővítget. Úgy érzi, ennek köszönhetően sikerült megőriznie a lelki békéjét: “ezért nem őrültem meg, lettem drogos, vagy alkesz” - mondja magáról. Prepperként a legfontosabb motivációja a saját birtokának védelme, és annak a megosztása azzal, aki arra érdemes, de belőlük egyébként nincs sok: “hiába vagyok szociális típus, nagyon kevés embert engedek be a kertembe, és még kevesebbet a teraszomra.” Azért egy extra golyóálló mellényt fenntart arra az esetre, ha időközben megtalálná élete párját. "Se élni, se meghalni nem szeretnék egyedül" - teszi hozzá.

Szerinte a rendszer és a társadalom beteg, a bolygót és magunkat is megbetegítjük, és “az egyéni önzőség miatt fogunk mind megdögleni”. Aktívan foglalkoztatja a klíma- és az erőforrásválság, a túlnépesedés, illetve ezek összefüggései. "Jó, hogy jött ez az aspergeres kislány, és az asztalra baszott, bár abból se lett semmi." - mondja elismerően Greta Thunbergről. Korábban sokat utazott, élt is külföldön, és erős benyomást tett rá, amit a modern fogyasztói társadalomból látott, például Hanoiban olyan szmog volt, hogy attól fizikailag és mentálisan is rosszul lett. A TF-en “Rekreációs ökológiai válság” címmel írt diplomamunkát, aminek az egyik tételmondata, hogy:

“A világunkban megjelenő környezeti pusztítás nem más, mint az emberekben több ezer éve zajló erkölcsi, vagy inkább morális válságnak a fizikai megnyilvánulása”.

A jellemfejlődésében szerinte fontos szerepet játszhattak a fiatalkori traumák: "engem bántott kamaszként az apám, és az anyámnak is az alkoholizmusához asszisztáltam egy kodependens sztoriban, aminek halál lett a vége".

A világvége "gyerekkori kattanás" nála. Budai fiatalként sokat túráztak a hegyekben a barátaival, hogy felderítsék a környező bunkereket, óvóhelyeket, barlangokat. "Vasfűrésszel és pajszerrel keltünk, feküdtünk" - mondja. Az egyik ilyen barlangtúra során, a még mindig érezhető hidegháborús hangulat hatására kezdtek el arról félig viccből, félig komolyan diskurálni, hogy mi történne, ha kitörne az atomháború. "Semmi gond, fogjuk a motyót, letelepszünk az istvánlápai vagy vecsenbükki zsombor aljára, az 250 méter mély, elég jól megfogja a radiációt, karsztvíz van, mire átcsorog, megszűrődik, vinni kell még geci sok konzervet, és fasza." - meséli.

A barlangászattal később országos versenyt is nyert, aztán megtanult búvárkodni, és sziklát mászni is, ahogy mondja, ha nem is tudatosan, de kiképezte magát. Erősen vonzza a fegyveres harcos identitása is, amit a kisgyerekkorára vezet vissza: "5-6 évesen már volt egy ilyen hivatástudatom, kívülről tudtam az Egri Csillagokat. Tudod, minden kisgyerek késeket, bicskákat, meg mittomén, kötelet tart, és bármelyik kontinensen tök normális, hogy ha egy kisfiú meglát a földön egy L-alakú fadarabot, fel fogja venni, és azt mondja, puff-puff, lelőttelek. Ezek teljesen normális ösztönök, hogy mi harcolunk, a csajok meg szülnek." Gergely jelenleg idegenvezetésből és túravezetésből él, de elmondása szerint politikai pályára készül.

Dr. Vasárus Gábor geográfus kutató, akit a súlyos emberi mulasztások okozta vörösiszap-katasztrófa, és egy globális környezeti változásokról szóló egyetemi kurzus indított el a prepperré válás útján annak idején. "Minden óra arról szólt, hogy mitől tud kihalni az emberiség szignifikáns része." - meséli a kurzusról, amit a hallgatók "globális környezeti mindmegdöglünknek" is becéztek. Vasárus preppertől szokatlan módon egy nagyobb városban, Szegeden lakik, és itt is képzeli el a jövőjét. Szerinte a vidékre költözés, mint a túlélés záloga egy romantikus illúzió, mert jellemzően a városok határaiban vannak a hűtőházak és a gabonatárolók, és a vidék a közfelfogással ellentétben meglehetősen rosszul van ellátva élelmiszertartalékkal: “a falusi háztartások 75%-ában nincs már semmilyen háziállat, se csirke, se nyúl, az aprófalvakban sem tudsz kaját csinálni, a falusi néni, akiről úgy gondolnád, hogy otthon áll a kaja, ugyanúgy a Lidlből meg a Coopból él már, és ha van is neki befőttje, azt úgyis odaadja a Pesten tanuló unokának”. Ezzel összefüggésben kiemelte még problémaként, hogy már vidéken is gázzal, villannyal fűtenek, és ha ezek nem állnak rendelkezésre, nem is tudnak élelmiszert előállítani, mert “már a falusi pékség is azzal működik, rég nem fával fűtik a kemencét”. Úgy gondolja, hogy ha beütne a krach Magyarországon, akkor nagyon kevés olyan település van, ahol ezzel kezdeni tudnának valamit. "Ezek tipikusan azok, ahol van laktanya, tehát mondjuk Tata, Debrecen, Hódmezővásárhely, és akkor ezen kívül nagyjából kapufa, mert egy laktanyán vannak készletek, de ami a többi településen van, az kutyafüle” - mondja.

Szerinte a tényleges világvégére azért nem érdemes készülni, mert “ha a világ összes atomhatalma kitalálja, hogy elkezd atomot szórni, akkor neked hiába van egy nagyon jó gázpincéd, az sem ér semmit, mert ha túl is éled, mi lesz egyébként? Társadalom nélkül az első influenza, megfázás meg fog ölni.” Ehelyett ő inkább a lokális problémákra koncentrálna, és azokra készülne, ilyen például az árvíz, az aszály, vagy a vízhiány mert “Magyarország víznagyhatalomból folyó- és vízszegény ország lett, évente több köbkilométernyi víz hiányzik, és ez előbb utóbb be fog ütni”. A másik dolog, amire szerinte készülni érdemes Magyarországon, azok a különböző vegyipari katasztrófák, tűzesetek, és a földrengés. "Horvátországhoz hasonlóan itthon is bármikor lehet egy 5-ös erősségű földrengés, ami esetén azokból a házakból, amik ott szemben vannak, nem sok minden maradna" - mutat rá a szemközti panellakótelepre.

De mi a megoldás? Vasárus kritikusan szemléli a különböző eszközök felhalmozására épülő prepper-kultúrát: "nincs viccesebb, mint amikor valaki arra készül, hogy végre összeomlik a kapitalista társadalom, és az egyetlen válasz, ami erre adható, hogy elmegy vásárolni." Szerinte a youtube-os prepper-csatornák többsége bujtatott webshop-reklám, ami például bicskát, hálózsákot, alumíniumlámpát akar rásózni az emberre. "Ez ugyanaz, mint amikor a kisfiúk-kislányok bemennek a plázába New Balance cipőért." - mondja. Mindazonáltal az önvédelem kérdése őt sem hagyja hidegen. Az eljövendő helyzetre találónak érzi a zombi apokalipszist, mint allegóriát: "egy éhes, ijedt, több napja szomjas ember, akinél a hüllőagy átveszi az irányítást, tényleg úgy viselkedik, mint egy zombi." Az önvédelmi lehetőségeket rendkívül korlátozottnak érzi Magyarországon, ezért úgy véli, hogy még a legális keretek között egy jó csúzli, vagy egy biciklilánc is megteszi fegyvernek.

Ugyanakkor Vasárus szerint a legfontosabb, hogy "az ember üljön le egy kockás füzettel, és mérje fel a környezetét, írja fel a kockázatokat, a lehetőségeket, gyűjtse össze, hogy a környéken hol találhatók iható vízzel kutak, amik akkor is működnek, ha nincs áram, hol vannak gyümölcsfák, amikről tud enni, vagy olyan fa, amit el tud tüzelni. Növényeket tudsz termelni akár otthon, panellakásban is.” Ő is termel, aloe verát, citromfüvet, paradicsomot, paprikát és zellert. “Legyen 72 órára elég kaja, aztán következő lépésként 1-2-3 havi, annál többet nem érdemes.” - teszi hozzá.

“Mindezt most még preppernek hívjuk - 10 év múlva úgy fogjuk hívni, hogy átlagember.”

Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!