„Fontosabb vagyok nálad” – A késés mögött nem csak időhiány áll

Ha valaki öt percet késik, az még hivatalosan nem jelenti azt, hogy elkésik – de a múltkor egy kollégám öt perces késéséből az lett, hogy fél órát ültünk a pályaudvaron, mert pont az orrunk előtt ment el a vonat. De ugyanezzel a kollégával esett meg az is, hogy lekéste a Madridba tartó gépet, amellyel a barátnője esküvőjére ment volna és vehetett 80 ezerért új jegyet a következő járatra. Dr. Neel Burton pszichiáter, filozófus szerint a késést nehéz definiálni, leginkább úgy lehetne behatárolni, hogy onnan számít késésnek, amikor valaki bosszankodni kezd miatta.

„Az én időm értékesebb, mint a tiéd”

A szakember szerint, ha elkésel valahonnan, az azért bosszantja az embereket, mert úgy érzik, hogy aki késik, az nem tiszteli a másikat – ez a bosszankodás annál erősebb, minél feljebb van a ranglétrán az ember, aki várakozik a későre. A főnököd mérgesebb lesz a késésért, mint mondjuk a párod. Hacsak nem hozol fel egy nagyon jó kifogást a késésre, lehetőleg olyasmit, amire nincs ráhatásod (például egy elefánt az autópályán), a késés azt az üzenetet közvetíti: „Az én időm értékesebb, mint a tiéd”, vagy „fontosabb vagyok nálad”, sőt, talán még azt is, hogy „szívességet teszek neked azzal, hogy egyáltalán megjelenek”.

„Különösen udvariatlan dolog elkésni egy hivatalos vagy fontos eseményről, például egy esküvőről vagy temetésről, vagy egy olyanról, amely sok részből áll és pontos időbeosztással jár, mint egy elegáns vacsora vagy egy politikai találkozó” – emeli ki a pszichiáter.

– teszi hozzá Dr. Burton. Előfordulhat például, hogy aki késik, irreális célokat tűzött ki maga elé, és túltervezte a napját, vagy alábecsülte az egyik helyről a másikra eljutás idejét. Ezeknél azonban lehetnek mélyebben húzódó, szintén nem annyira kedves okok a késés mögött. Némelyikben düh és agresszió, vagy épp önbecsapás rejlik.

Forrás: Getty Images

A dühös passzív-agresszív késés

„A dühös emberek, akik szinte túlzott nyugalommal és udvariassággal viselkednek, kifejezhetik haragjukat passzív eszközökkel, például azzal, hogy ellenállnak az elvárásoknak” – fejti ki a pszichiáter.

A passzív-agresszív viselkedés példái közé tartoznak a következők:

• kétségkeltés a másik félben;
• lényeges tények vagy tárgyak elfelejtése vagy kihagyása;
• megszokott viselkedésmódok, mint a főzés, takarítás vagy a szex megtagadása;
• felelősség áthárítása;
• gyakori és kiszámíthatatlan késés.

Ahogy a neve is mutatja, a passzív-agresszív viselkedés az agresszió rejtett kifejezésére szolgál, tehát anélkül, hogy a nyíltabb agresszió teljes érzelmi és társadalmi következményét viselné. Megakadályozza azonban, hogy a valós problémákat megoldjuk, és maximum nehezteléshez vezet a másik emberben.

Az önbecsapós késés

A késés, különösen az ismételt késés azt az üzenetet közvetítheti, hogy „fontosabb vagyok nálad”. Természetesen az ember küldhet, és gyakran küld is nonverbális üzenetet anélkül, hogy az igaz lenne – éppen azért, mert nem igaz. Így előfordulhat, hogy valaki azért késik, mert kisebbrendűnek vagy jelentéktelennek érzi magát, és a késés egy módja annak, hogy maximális figyelmet vonjon magára, és átvegye az irányítást az események felett. Gyakran észrevehető, hogy a késős ember nagy jelenetet is rendez a késés körül: sűrűn elnézést kér, sorban bemutatkozik mindenkinek, arrébb tolja a bútorokat, tiszta poharat kér…

„Az önbecsapás esetében a késés lehet az ellenállás egy formája is, a találkozó célja miatti rosszallás vagy a találkozó valószínű kimenetele miatti neheztelés kifejezése – fejti ki a pszichiáter. – A pszichoterápia során az analizált személy valószínűleg például késéssel mutatja ki az ellenállását, vagy azzal, hogy témát vált, kioktatja a pszichológust, esetleg teljesen kihagyja a találkozót.

A tudatalatti üzen

A pszichiáter hozzáteszi, hogy azért nem kell nagyon elkeseredni, ha késős vagy, mert nem minden késés egészségtelen vagy kóros. Néha a késés azt jelenti, hogy a tudatalattink (intuíciónk) azt üzeni, hogy nem akarunk ott lenni, vagy hogy jobb lenne, ha nem lennénk ott – például lehet, hogy egy találkozó (vagy akár egy munka) nem a legjobb időtöltés számunkra, vagy elkerülhetetlenül sérti a saját érdekeinket valamilyen módon.

A szakember azt tanácsolja, hogy ha sokszor szoktál késni, akkor tedd fel magadnak a kérdést a legközelebbi késésnél: „Pontosan miért késtem?”. Ha erre az a válasz, hogy mert túl elfoglalt vagy, akkor kérdezd meg magadtól, hogy miért vagy túl elfoglalt? „Gyakran azért foglaljuk le magunkat a lehető legjobban, hogy ne maradjunk egyedül a legmélyebb gondolatainkkal és érzéseinkkel, ami természetesen rendkívül kontraproduktív – teszi hozzá Dr. Burton. – Végezetül egy kis vallomást kell tennem. Sok helyzetben pontosan nyolc percet kések. Hogy miért?

Másrészről viszont a nyolc perc késést nem tekintik késésnek, és éppen elég időt ad a vendéglátónak, hogy leüljön néhány percre, összeszedje a gondolatait, és elkezdje várni az érkezésünket.”