Így hívták az első embert a történelemben, akinek ismerjük a nevét

A legelső ismert írásos feljegyzések a Kr. e. 4. évezred második feléből származnak; a vélemények megoszlanak azt illetően, hogy hol alakult ki az emberiség első, többé-kevésbé következetes írásrendszere, de az biztos, hogy Egyiptomban és Mezopotámiában nagyjából egy időben. A történelem és úgy általában az emberi civilizáció kezdőpontját tehát nagyjából itt érdemes keresni. 

Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon ki volt az első személy, akinek a nevét ezekben a felfoghatatlanul régi nyelvemlékekben rögzítették? Vagy másképp fogalmazva: ki volt az első ember a történelemben, akit név szerint ismerünk? 

Talán egy dinasztiaalapító uralkodó, győztes hadvezér, befolyásos főpap vagy valamilyen más, nagyformátumú, történelemformáló figura? 

Meglepőnek tűnhet, de nem. Az első történelmi alak, akinek a nevét is tudjuk (legalábbis a tudomány mai állása szerint) egy igazi, hamisítatlan kishivatalnok volt: 

Kushim, a könyvelő

Sumér férfialak (fotó: flickr/rosemania)

Akinek a létezéséről egy bő tucatnyi,  kb. 5000 éves agyagtábla tanúskodik, amelyek az egykori Uruk városából, Dél-Mezopotámiából (a mai Irak) kerültek elő. Innen tudjuk, hogy Kushim munkája az árpa- és búzaraktárak, valamint a sörállomány adminisztrációja körül forgott, az árucikkekkel kapcsolatos tranzakciókat pedig agyagtáblákra rögzítette ékírással. A könyvelő nevét nagyjából 18 darab ékírásos tábla örökíti meg, bár magáról a személyről túl sok minden (vagyis gyakorlatilag semmi) nem derül ki ezekből, lévén csak száraz üzleti dokumentumokról van szó. 

A Kushim nevet először egy olyan agyagtáblán fedezték fel, amely egy árpával kapcsolatos adásvételt rögzít: „29 086 mértéknyi árpa 37 hónap”, illetve található itt néhány más jel is, amelyekről nem egyértelmű, hogy mit jelentenek – egyes elméletek szerint egy kéményes téglaépületet ábrázolnak, amely talán valamiféle sörfőzde lehet. Ez akár arra is utalhat, hogy az árpa, amellyel kereskedtek, sör előállítására szolgált. A tábla bal felső sarka felé eső szimbólumok állítólag a Ku Šim hangsornak feleltethetőek meg.. 

A kutatók úgy vélik, hogy a tábla voltaképpen egy nyugta 29 086 mérő árpáról, amelyet 37 hónap alatt kell átvenni, és amelyet Kušim aláírással láttak el. A számokkal kapcsolatban azért akad némi vita, mivel más történészek úgy vélik, hogy azok kerekítve 135 ezerre jönnek ki. Illetve vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a kushim szó valójában nem személynév, hanem egy munkakör jelölésére szolgál: mondjuk árpamérő vagy könyvelő. 

Agyagtábla Kushim nevével a bal felső sarokban (fotó: louvre.fr)

Mindenesetre a nevet említő 18 ékírásos tábla közül legalább egy olyan is van, amelyben egy másik név is felbukkan: Nisa. Ő alighanem egy másik tisztviselő volt, aki valamilyen minőségben Kushim mellett dolgozott, és talán az üzleti tranzakciók rögzítéséhez asszisztált. 

Más mezopotámiai táblákon is találhatunk olyan személyneveket, amelyek versenyben vannak az elsőségért: egy Kr. e. 3100 körülre datált táblán pl. ez olvasható: „Két rabszolga, akiket Gal-Sal tartott”. Gal-Sal minden bizonnyal annak a két rabszolgának a tulajdonosa lehetett, akiknek a nevei szintén szerepelnek a táblán: En-pap X és Sukkalgir.

Szóval a szereplők itt sem a társadalom krémjéből kerültek ki. De ez talán nem is véletlen.  Ahogy Robert Krulwich, a National Geographic munkatársa fogalmazta meg igen találó: „Királyok jönnek, királyok mennek, de az árpád, a juhaid, a pénzed, vagyis a tulajdonaink dokumentálása mutatja be legjobban az emberi civilizáció történetét”