„Az, hogy egy állampolgár külföldön tartózkodik, nem menti fel a kötelezettségei alól. A korlátozások arra szolgálnak, hogy az igazságosság elve érvényesüljön a katonaköteles férfiakkal szemben itthon és a határainkon túl is. Az nem megy, hogy az egyik harcol a fronton, az életét adja a hazájáért, miközben a másik jól elvan külföldön, és elvárja, hogy az állam kiszolgálja az igényeit.”
Dmitro Kuleba külügyminiszter magyarázta ezekkel a szavakkal azt a döntést, amellyel „ideiglenesen” beszüntették az útlevelek kiadását a katonaköteles férfiaknak az Ukrajna határain kívüli konzuli irodákban. Az intézkedést nem jelentették be előre, úgy derült ki, hogy miről döntöttek, hogy az ukrán lapok április 22-én közzétették Andrij Szibiha miniszterhelyettes külképviseleteknek címzett levelét. Ebben arról rendelkezett, hogy másnaptól állítsák le a konzuli szolgáltatásokat a 18–60 év közötti férfiak számára. A cél hivatalosan is az, hogy ezek az ukrán állampolgárok ne bújhassanak ki a katonai nyilvántartás szabályainak hatálya alól.
A katonakönyv csapdája
Az ukrán parlament április 11-én fogadta el a mozgósítás szigorításáról szóló új törvényt, amelyet azóta a házelnök és Volodimir Zelenszkij államfő is aláírt. Passzusai nagymértékben megnehezítik a behívók megúszását, már csak amiatt is, mert megkerülhetetlenné teszik a hadkiegészítő parancsnokságok által vezetett nyilvántartások naprakésszé tételét. Teszik ezt azáltal, hogy a katonaköteles férfiaknak kötelező lesz maguknál tartaniuk az ún. katonakönyvüket, nélküle nem juthatnak más személyi okmányokhoz, értelemszerűen útlevelekhez sem. Annak érdekében pedig, hogy ezekre a katonakönyvekre az érintettek szert tegyenek, meg kell jelenniük a parancsnokságokon.
A törvényben konkrétan benne van, hogy a tartósan külföldön élő, de katonai regisztrációval nem rendelkező ukrán férfiaktól megtagadhatják a konzuli szolgáltatásokat. Itt azonban van egy érdekes kanyar, mégpedig az, hogy a törvény csak a Zelenszkij aláírásától számított 30. napon, azaz május 18-án lép életbe, kialakult tehát néhány hétnyi időablak, sokan legalábbis ezt remélték.
Ennek lett a következménye, hogy a külföldön élő ukrán férfiak azonnal megrohamozták a külképviseleteket, igyekezvén még azelőtt új, hosszabb időre érvényes útleveleket kérni, hogy a friss előírások hatályosakká válnának. Egyik pillanatról a másikra tömegjelenetek, tolakodások, nyomakodások alakultak ki azokban az országokban és városokban az irodáknál, ahol nagy számban élnek ukrán menekültek és vendégmunkások, így például Prágában és Varsóban.
Néhány nappal ezután futott be a Szibiha-levél és a Kuleba-magyarázat – többek értelmezése szerint jogszerűtlen módon előrehozva a még nem is érvényesíthető szigorítások hatályát –, ám egyik sem volt alkalmas arra, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Fordítva, a hét közepétől egyik újságcikk, riport, kommentár, nyilatkozat követte a másikat, és számos egymásnak ellentmondó információ is napvilágot látott.
English (US)