Magyar Péter tankönyvszerűen illeszkedik a nemzetközi populista hullámba

Áprilisban részt vettem az egyik külpolitikával foglalkozó diákszervezet online szakmai beszélgetésén. A hallgatók előre elküldték a kérdéseket, amelyekről beszélgetni szeretnének. Az általában megszokott, karrierutakkal és a magyar külpolitikával foglalkozó témák mellett becsúszott egy meglepő kérdés is: mit gondolnak a magyar külpolitikai szakértők Magyar Péterről?

Természetesen kollégáim nevében sem akkor, sem most nem fogok beszélni. Egy dimenzió a Magyar Péter-jelenség kapcsán azonban újra és újra előkerül a nemzetközi politikával foglalkozó elemzőkkel folytatott beszélgetéseinkben: a feltörekvő politikus erősen hasonlít a más országokban megfigyelt populista szereplőkhöz. A Tisza Párt vezetője különösen emlékeztet Donald Trumpra.

De belpolitikai elemzők körében – így a 24.hu Háromharmad podcastjában és a Partizán műsoraiban is – előkerült a populista jelző Magyarral kapcsolatban. Ebben a cikkben ehhez a diskurzushoz hozzájárulva szeretném felhívni a figyelmet azokra a konkrét hasonlóságokra, amelyek Magyar és számos más populista politikus között felfedezhetők.

Mohos Márton / 24.hu A Tisza Párt eredményváró rendezvénye június 9-én.

A populizmus definíciója

A hagyományos meghatározás szerint a populizmust olyan ideológia, amely két homogén egységre osztja a társadalmat: a korrupt elitre és az erkölcsileg tiszta népre, amelynek érdekeit a populista vezér hivatott képviselni. Aki őt támadja, a népet támadja, és a „gonosz” elithez tartozik.

A Fidesz a „Soros-hálózatot” és a migránsokat mint fenyegetést a magyarokkal szembeállító narratívája vagy éppen a Jobbik korábbi „Ti dolgoztok – ők lopnak” szlogenje mellett Magyar Péter is erre a bináris világképre építette fel üzeneteit: a fő ellensége a korrupt elit, amelybe a kormányoldal és a hagyományos ellenzék is beletartozik (lásd: kék Fidesz, „őfelsége ellenzéke”). Magyar nem a liberálisokat vagy a szociáldemokrata-zöld elköteleződésű ellenzéki szavazókat látja maga mögött, hanem a „magyarokat”, akiknek „megingott a bizalma az országot majd 30 éve irányító teljes politikai elitben”, és „nem kérnek a felesleges ideológiai és társadalmi megosztottságból”. Ezek a retorikai elemek jól mutatják a populizmus lényegi részét: konkrét ideológiák hirdetése nélkül, a nép általános érdekeire hivatkozva építik fel egy karizmatikus vezető az imázsát, és személyesítik meg a nép erejét („árad a Tisza”).

Magyar Péter és a populista checklist

Persze egy általános definíció sok szereplőre ráhúzható, Magyar esetén azonban többről van szó. Ugyan nincs egy minden populistára alkalmazható feltételrendszer (tekintve, hogy a populisták könnyen alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz), egy svéd kutató, Nils Karlson mégis megpróbálkozott összeállítani egy tizenhárom pontból álló listát. Ebből nyolc kifejezetten a populista jellemzőket tartalmaz, öt pedig az ezekből kinővő autoriter tendenciákkal foglalkozik. Ha megnézzük Karlson nyolc pontját, abból

hetet mintha Magyar Péterre írtak volna.

1. A politikus egy nagyobb társadalmi válságot, a kegyelmi botrányt használta fel az elitek delegitimizálására.
2. Önmagát az igaz és tiszta nép képviselőjeként állítja be: ha támadják, azzal a népet támadják.
3. Erősíti a „mi és ők” megosztottságot, állítása szerint harcol az egységesnek beállított elittel.
4. Azonosította azokat a csoportokat, amelyek fenyegetést jelentenek a magyar népre (a NER, kisebb mértékben az EU).
5. Folyamatosan démonizálja az ellenségeit, a médiát pedig hazugságok gyártásával vádolja (lásd Dezső András vagy éppen az ATV letámadását).
6. A közösségi médiában fitogtatja a néphez tartozását, beszédeiben kegyetlen hangnemet üt meg ellenfeleivel szemben.
7. Racionális érvek helyett elsősorban az érzelmekre ható érveket és gyakran összeesküvés-elméleteket használ (lásd az ukrajnai háborúval kapcsolatos nézeteit), ezzel is építve a közös identitást.

A nyolcadik pontot, amely az alaptalan vagy megvalósíthatatlan szakpolitikai megoldások támogatásáról szól, nehezebb azonosítani, tekintve, hogy Magyarnak kevés konkrét politikai javaslata van. Azok között, amiket ígér, vannak könnyen és nehezen végrehajtható politikák is, melyekhez esetenként kétharmados többségre lenne szükség. Polt Péter legfőbb ügyész kidobása az irodájából a mandátumának lejárta előtt pedig nemcsak erőszakos, de a jogi alapokat is nélkülöző fenyegetés.

A jó hír az, hogy az autoriter vezetőkre jellemző öt pontból Magyar csak egyet teljesít: a saját karizmájára építette politikai mozgalmát, és a hagyományos csatornákat megkerülő, közvetlennek tűnő kapcsolatot létesített a választókkal, például online szavazásokon keresztül. A rossz hír, hogy a többi négyhez állami hatalomra lenne szüksége.

A magyar Donald Trump?

A populizmus általános jellegzetességein és a média elleni hadjáraton túl Magyarnak kifejezetten sok közös jegye van Donald Trumppal.

Egyrészt mindkét politikus azt az elitet akarja támadni, amelyiknek korábban része volt. Ami Magyarnak a Fidesz, Trumpnak a New York-i politikai, üzleti és szórakoztató-ipari elit. Ma már elfelejtjük, de a volt republikánus elnök demokrata politikusokkal is jóban volt, sőt korábban pénzügyileg támogatta későbbi ellenfeleit, a Clinton házaspárt. 2005-ös esküvőjére Hillary és Bill Clinton is hivatalos volt (bár az utóbbi csak a bulira ért oda).

Drew Angerer / Getty Images Donald Trump 2017. szeptember 29-én Washingtonban.

Mindkét politikus pályája elején meghatározó témává vált a nőkkel való problémás bánásmód. Ez sem véletlen: a populizmus erősen összefügg a nemi dinamikákkal, a macsó férfi képével (Trump mellett lásd Putyint vagy Berlusconit). Ennek az sem mond ellent, hogy vannak női populisták, illetve hogy a populistáknak vannak női szavazóik, hiszen a macsó imázshoz nők is idomulhatnak, és az a női szavazóknak is lehet imponáló. Bármennyire állítja is sok újságíró, hogy ami Magyar és Varga Judit között történt, az magánügy, szerintem ez tévedés: a családon belüli akár lelki abúzus és a káros nemi dinamikák normalizálása társadalmi probléma.

Harmadrészt Trumphoz (és Orbán Viktorhoz) hasonlóan Magyar is tökélyre fejlesztette a hazugságokat. Sokszor mond valótlanságokat, amelyekről pillanatok alatt kiderül, hogy nem igazak, illetve „gondolja meg magát” rövid időn belül – lásd korábbi nyilatkozatait arról, hogy nem készül politikai pályára, nem lesz EP-képviselő, olyan bizonyítékai vannak a Völner-Schadl-ügyben, melyek miatt Rogán Antal magángéppel menekülhet el az országból. A folyamatos hazudozás a populista eszköztár egyik legfontosabb eleme. A populista nem fél, hogy lebukik, sőt szinte szeretné, hogy lebukjon, paradox módon ezzel is erősítve a hitelességét, hiszen azt sugallja, hogy még hazudni is hajlandó a nép érdekében.

Baj-e, ha valaki populista?

Annak ellenére, hogy a kifejezést gyakran szitokszóként használják, a populizmus bonyolultabb jelenség. Számos kutató hívta fel a figyelmet már arra, hogy a populizmus leginkább politikai, gazdasági és társadalmi problémák következménye. Ilyenek Magyarországon is vannak, nem a Magyar-jelenség teremtette meg őket. Az ő újszerűsége talán az, hogy egy populista rendszerrel szemben szervezett maga is populista mozgalmat.

Mindebből két tanulságot vonhatunk le. Egyrészt azok, akik most úgy érzik, hogy Magyart a hibái ellenére muszáj támogatni a Fidesszel szemben, máris jobban meg tudják érteni, hogy miért támogatják ilyen sokan Trumpot a demokratákkal vagy Orbánt Gyurcsánnyal szemben. Persze értem, hogy az ő szempontjukból Magyar a korrupt elit ellen harcol az emberek érdekeiért – de ugyanezt érzi az több száz millió másik ember, aki más populista erőket támogat, és ugyanígy szemet huny a vezér rossz tulajdonságai felett.

Másrészt fontos ebből a szempontból is figyelnünk Magyar Péter karrierjét. Abban nem lehetünk biztosak, hogy konkrétan milyen Magyarországot akar építeni, ha lesz rá hatalma, de azt tudjuk, hogy sok másik politikus, aki hasonló módon kezdte a karrierjét, végül nem tette demokratikusabbá vagy igazságosabbá az országát.

The post Magyar Péter tankönyvszerűen illeszkedik a nemzetközi populista hullámba first appeared on 24.hu.