Meloni hiába közeledik az európai mainstreamhez, ha közben szétzilálja Olaszországot

Ha valaki látta Giorgia Meloni arcát, amikor rápillantott a francia elnökre, illetve azt, ahogyan Emmanuel Macronnal kezet fogott a G7-ek legutóbbi, június közepén rendezett csúcstalálkozóján, annak nem lehet kétsége afelől, hogy mit gondolhat az olasz miniszterelnök az egyik legkomolyabb uniós tárgyalópartneréről. Igaz, a francia elnök egyúttal az egyik legfőbb riválisa is, hiszen két, egymással komoly küzdelmet folytató európai pártcsaládot irányítanak:

• Meloni az erősödőben lévő Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) szélsőjobboldali tömörülésének a vezéralakja,
• Macron pedig a liberális Renew pártcsalád legbefolyásosabb személyisége.

E két pártcsoport erősorrendje pedig épp a június 9-i európai parlamenti választásokon fordult meg: a Macron-féle Renew frakció az ECR mögé szorult, így immár Meloniék pártcsaládjáé lehet a harmadik legnagyobb frakciót az EP-ben.

Meloni hazájában a Fratelli d’Italia (FdI, Olaszország Fivérei) nevű pártjával a 2022-es választásoknál is jobb eredményt ért el, Macron Újjászületés (Renaissance) pártja viszont Franciaországban kínos vereséget szenvedett a szélsőjobboldali Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésétől. Macron emiatt előrehozott választásokat is hirdetett.

A G7-ek júniusi találkozóján Meloni alig tudta (vagy talán nem is akarta) leplezni ellenszenvét Macronnal szemben.

Antonio Masiello / Getty Images Emmanuel Macron és Giorgia Meloni a G7 csúcstalálkozó nyitóceremóniáján június 13-án.

A konzervatív Meloni leginkább a terhességmegszakítás kérdésén vitatkozott össze a liberális-konzervatív francia elnökkel a G7-csúcson. Állítólag Meloni akadályozta meg, hogy a csúcstalálkozó zárónyilatkozatában amerikai és francia javaslatra akár csak meg is említsék a szót, pláne nem pozitív összefüggésben, azaz a „biztonságos és legális abortusz” végképp kimaradt a szövegből. A BBC felidézi, hogy Francesco Lollobrigida olasz agrárminiszter – Meloni sógora – a G7-ek abortuszvitájában bedobta a „végső” érvet. A tárcavezető – aki a világhírű színésznő, Gina Lollobrigida másodunokaöccse – azzal jött elő, hogy „nem lett volna helyes” egy olyan csúcstalálkozó után a zárószövegben megemlíteni az abortuszt, amelyen maga a római pápa is részt vett.

Az agrárminiszter egyébként nemcsak a kormányban számít Meloni támaszának – a Fratelli d’Italiában is a elnöknő egyik legfőbb hívének tartják. Márpedig az FdI tovább erősödött az EP-választáson. Majdnem 29 százalékot szerzett, többet mint két éve, amikor 26 százalékos eredményével kormányt alakíthatott két másik jobboldali párttal, a Matteo Salvini vezette Ligával és a Silvio Berlusconi-féle Forza Italiával együtt. (Berlusconi tavaly elhunyt, Salvini viszont kormányfőhelyettes a Meloni-kabinetben.)

Persze Macront sem kell félteni: mindent megtesz, hogy az EU-n belül kellemetlenkedjen Meloninak. Az olasz kormányfő európai befolyását azzal próbálja gyengíteni, hogy a szintén olasz Enrico Letta exminiszterelnököt javasolja magas uniós posztokra. Lettával nyilvánvalóan Meloninak üzenne Macron, hiszen az olasz miniszterelnök fő ellenfele a legutóbbi választásokon éppen Letta volt, aki 2022-ben a balközép Demokrata Párt (PD) vezetőjeként pártját mindössze 19 százalékos eredményig tudta eljuttatni. Az idén viszont a PD egy új vezető, Elly Schlein főtitkár irányításával igen jó eredményt ért el: 24 százalékig jutottak, így közelebb került az FdI-hez.

Mindeközben a nemzetközi sajtó nem győzi hangsúlyozni, hogy a Fratelli d’Italiát Meloni egyre inkább közelíteni próbálja a „mainstream” európai politikához. Európában ilyen jelnek tekintik, hogy Ukrajna mellett áll – az EU vezetőinek döntő többségéhez hasonlóan – az orosz-ukrán konfliktusban. Az elemzők szerint Meloni a szélsőségesnek tartott európai pártcsaládját is próbálja közelebb kormányozni ahhoz az Ursula von der Leyenhez, aki újabb öt évre az Európai Bizottság elnöke lesz.

Baris Seckin / Anadolu / Getty Images Giorgia Meloni és Ursula von der Leyen a G7-csúcstalálkozó első napján.

Csütörtökön késő este a Európai Unió miniszterelnökei megválasztották az EU új vezetőit:

• Az Európai Bizottság elnöke ismét Ursula von der Leyen lesz,
• az Európai Tanácsot mostantól Portugália volt miniszterelnöke, Antonio Costa vezeti,
• míg az EU új külügyi főképviselője az észt Kaja Kallas lesz.

Az este egyik nagy kérdése az volt, Giorgia Meloni megszavazza-e az új vezetőket, miután az ECR-t kihagyták az előzetes egyeztetésekből. Végül a bizottság elnökénél tartózkodott, ám Kaja Kallast és Antonio Costát leszavazta. Meloni ellenszavazata később még okozhat problémákat Von der Leyen számára az Európai Parlamentben, ahol legutóbb is csak kis többséggel választották meg, ráadásul azóta az őt támogató néppárti, szocialista és liberális frakciók támogatottsága tovább csökkent.

A frakcióalakításokról szóló egyeztetéseken Meloni az ECR vezetőjeként a sajtóhírek szerint nemet mondott Orbán Viktor azon kérésére, hogy a magyar kormánypárt csatlakozhasson a konzervatívok és reformerek pártcsaládjához. Ami különösen annak fényében érdekes, hogy az ECR befogadta a szélsőséges román nacionalista pártot, az AUR-t. Időközben az is kiderült, hogy az ECR – tekintettel Orbán kétértelmű álláspontjára – a csoporthoz való csatlakozás előfeltételeként hivatalos írásbeli nyilatkozatot kért a Fidesztől, amelyben támogatását fejezi ki az ukrán ügy iránt.

Vagyis valójában nem az AUR belépése, hanem az ukrán-kérdésben elfoglalt Fidesz-álláspont az, ami nem tette lehetővé a magyar kormánypárt csatlakozását az ECR-hez.

Meloni közeledését a Néppárthoz sokan nézik furcsa szemmel – az európai szociáldemokraták már jelezték is, hogyha a Néppárt szorosabban együttműködik az ECR-rel, akkor ők nem kérnek többet a nagykoalícióból. Valószínűleg ezért állt elő az EU-t irányító három pártcsalád azzal a közösen egyeztetett személyi listával, amelyet aztán csütörtökön el is fogadtak.

Mivel az egyeztetésekből nemcsak Orbánt, hanem Melonit is kihagyták, az olasz kormányfő legfeljebb arra számíthat, hogy a bizottsági posztok elosztásánál Olaszország és ő is „jól jár majd”, mert a reszortokat a leendő bizottsági elnök oszthatja ki. Meloninak így Von der Leyenben kell bíznia, akinél egyedi alkukkal érhet el jobb pozíciókat.

Melonival egyébként is érdemes óvatosan bánni. Bár a nemzetközi sajtó tényleg azt emeli ki, hogy pártját egyre inkább középre tereli, azért vannak jelek, amelyek ennek a politikának az őszinteségét megkérdőjelezik. Az olasz közmédiára gyakorolt politikai nyomásgyakorlásnál is erősebb, hogy az olasz törvényhozásban olyan verekedés tört ki az elmúlt napokban, amelynek nyomán az egyik képviselőt kórházba kellett szállítani.

A balhé akkor kezdődött, amikor a római törvényhozás alsóháza Matteo Salvini pártjának, a Ligának a törvényjavaslatát, a Lex Calderolit tárgyalta június közepén. A javaslathoz nevét adó Roberto Calderoli miniszterre, a Liga politikusára az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom képviselője, Leonardo Donno egy olasz zászlót próbált ráteríteni. Ebből indult a lökdösődés, amiből végül tömegverekedés lett, Calderolitól két teremszolga igyekezett elvonszolni Donnót, ekkor azonban több kormánypárti politikus is közbelépett, a végén pedig az időközben földre került Donnót tolószékben kellett elszállítani a teremből.

A Salviniék által szorgalmazott tervezet célja: nagyobb autonómia garantálása az ország régióinak. Salviniék érdekében azért áll egy ilyen törvény, mert a Liga elődpártja, az Északi Liga elképzelései között szerepelt Padánia (Észak-Olaszország) függetlenségének vagy legalábbis autonómiájának kivívása. Bár éppen Salvini szakított a szeparatista retorikával, és „összolasz” párttá kívánta tenni a Ligát, bevonva a „déli” szavazókat is – a régiók autonómiájának tervét nem adta fel.

A gazdag Észak nem szívesen finanszírozza a Dél kiadásait – ezt használja ki a Liga, amivel viszont gyakorlatilag az Olaszország területi egységét hangsúlyozó államszerkezet alapjait rendítik meg. A Lex Calderoli támogatói Lombardiában, a fejlett észak-olasz tartományban azzal érvelnek, hogy a lombardok 50 milliárd euróval többet fizetnek be az olasz államkasszába, mint amennyit onnan visszakapnak.

S hogy ez miért áll a koalíciós partnerük, Giorgia Meloni érdekében? Mert Meloni az abszolút populizmus jegyében a közvetlenül választható miniszterelnök intézményét vezetné be. Ám ehhez alkotmánymódosításra van szükség, amihez rászorulnak a Liga támogatására is.

Korábban egyébként maga Meloni élesen ellenezte az olaszországi régiók megerősítését, a hatékony kormányzás eszközét éppen Róma, azaz a centrum megtámogatásában látta. Sőt, egyenesen a régiók megszüntetésére tett javaslatot, miután azokat a korrupció melegágyának tartotta. Ehhez képest most miniszterelnökként a kisebbik koalíciós pártnak tesz óriási engedményt – a miniszterelnök hatalmát kiépítő alkotmánymódosításért cserében.

A közvetlenül választható miniszterelnök

• felborítaná az olasz alkotmányos rendszert,
• gyengítené a köztársasági elnök ellenőrző funkcióit,
• és a Magyarországról ismerős győzteskompenzáció bevezetésével a többségi párt uralmát erősítené meg

– ezt a német Verfassungsblog szerzője, Edoardo D’Alfonso Masarié, a Max Planck közjogi és közpolitikai intézet vezető kutatója írja.

Meloni személyes ambíciói tehát az ország egységének érdekét messze felülírják. Ezért hagyja, hogy a Liga „szétszedje” Olaszországot, és valamiféle „differenciált autonómiát” adjanak a tartományoknak. Ennek lényege az, hogy azok a tartományok kapnának nagyobb önállóságot, amelyek arra érdemesek, azaz hatékonyan intézik a saját ügyeiket. A szegényebb déli tartományok így nyilvánvalóan hátrányba kerülnek a törvény megfogalmazásai alapján, és kevesebb döntési jogkört kapnak majd, miközben továbbra is szegényebbek maradnának.

Az ellenzéki balközép Demokrata Párt élesen tiltakozott június 19-én, amikor a parlament alsóháza is elfogadta a törvénytervezetet. Politikusai a legkülönbözőbb vádakkal illették Melonit. Elly Schlein, az ellenzéki párt főtitkára szerint a Fratelli d’Italia nevet „Brandelli d’Italiára” kéne változtatni, azaz Itália Cafatjaira, mert kettészakították a törvénnyel az országot. Schlein egyébként megígérte, hogy folytatják a harcot a miniszterelnök és a „differenciált autonómia” ellen. Legújabb tervük, hogy aláírásgyűjtésbe kezdenek, és 500 ezer szignót akarnak összegyűjteni ahhoz, hogy országos népszavazást írjanak ki a Lex Calderoliról.

Nápolyban máris ezrek tiltakoztak az új törvény ellen.

Néhány déli polgár immár az északi áruk bojkottjára hívott fel, és arra szólítják fel a déli lakosságot, hogy csak déli székhelyű vállalatok termékeit vásárolják, nehogy északra folyjon be az adó. Azokat a déli parlamenti képviselőket pedig, akik támogatták a jobboldali kormány javaslatát árulóknak nevezik.

Pino Aprile, egy déli származású író, az Április 24 Mozgalom alapítója egyenesen a déli régiók Olaszországból való kiválására szólított fel.

Ha már gyarmattá degradáltak minket, és nem lehetünk teljes jogú állampolgárok, akkor jobb, ha egyedül járjuk az utunk

– nyilatkozta.

Calabria tartományban jelenleg 30 százalékos a munkanélküliség a fiatalok körében, az egy főre eső GDP pedig Románia szintjén van. A Lex Calderoli alapján bármelyik tartomány (amely megfelel a már említett, elsősorban a gazdagok számára elérhető feltételeknek) kérheti 23 államigazgatási szférában az ellenőrzés átvételét. Ezek közé tartozik az oktatás, a kulturális örökség védelme, sőt a nemzetközi kereskedelem, és persze az e területek finanszírozásához szükséges összeget visszatarthatnák Rómától, a központi költségvetéstől, minthogy maguk finanszírozhatnák e szférák működtetését.

Három északi régió egyébként máris kérte az új felhatalmazást, Veneto (azaz Velence környéke), Lombardia (Milánó központtal) és Emilia-Romagna (Bologna székhellyel).

Ha ez a három tartomány visszatartja az adóbefizetéseit a központtól, akkor az egész országnak 190 milliárd euróval kevesebb forrás állhat a rendelkezésére.

A Salvini-féle Liga parlamenti képviselője, Alberto Stefani persze a törvény előnyeit sorolja: a Lex Calderoli javítani fogja a központi kormányzat és a helyhatóságok közötti viszonyt, és hatékonyan használnák fel az Olaszországnak a pandémia utáni újjáépítési alapból járó összegeket. Massimo Bitonci, a vállalkozásokért felelős minisztérium államtitkár-helyettese szerint ez egy „forradalom” az önkormányzatok javára, felhagyva a centralizmus történelmi léptékű kiadásaival és veszteségeivel.

Salvini természetesen éltette a törvényt, és egy hatékonyabb és modernebb Olaszország felé való lépésként értékelte a Lex Calderolit.

Antonio Masiello / Getty Images Giorgia Meloni és Matteo Salvini

A törvény ellenzői szerint ugyanakkor a Lex Calderoli éppenhogy megduplázza majd a bürokráciát: az országos mellett helyi szinten is kiépülhetnek a különböző hivatalok, ami nem javítja a versenyképességet, hiszen a vállalkozásoknak az ország eltérő szabályoknak kell majd megfelelniük a különböző tartományokban. A régiók nagyobb pénzügyi szabadságát Brüsszel és az olasz központi bank is aggodalommal fogadta. Bár a jobboldali olasz kormány szerint a törvény költségvetési szempontból semleges hatású, azaz nem rontja a mérleget, az olasz jegybank és az Európai Bizottság is arra figyelmeztetett: a fiskális föderalizmus túlterhelheti az ország pénzügyeit.

The post Meloni hiába közeledik az európai mainstreamhez, ha közben szétzilálja Olaszországot first appeared on 24.hu.