A parlamentben csütörtökön véget ért a jövő évi költségvetési törvény általános vitája. Az ülés kezdetén, reggel nyolc órakor Lezsák Sándor levezető elnökön kívül csak szórványosan bukkantak fel képviselők az ülésteremben, és a kormányt is csak Tállai András, a Pénzügyminisztérium miniszterhelyettese és Takács Péter egészségügyi államtitkár képviselte.
Varga Mihály pénzügyminiszter tehát benn sem volt a teremben a szerdán még az ő expozéjával kezdődött vita lezárását jelentő második napon. Ez önmagában nem lenne rendkívüli, nem egyedi eset, hogy egy többnapos vita második napjától a miniszterek helyettese vesz részt az üléseken, ám most mégis feltűnt ez a távollét. Hiszen Varga várhatóan hamarosan búcsúzik a pénzügyminiszteri széktől – várhatóan már pénteken bejelenti Orbán Viktor, hogy ő kerül az MNB élére Matolcsy György utódjaként –, vagyis minden bizonnyal a költségvetés lesz az utolsó nagy jelentőségű törvény, ami a nevéhez kapcsolódik.
A pénzügyminiszter már a kormány, a munkaadók és a munkavállalók háromoldalú, közös tárgyalásán kiharcolt hároméves bérmegállapodás hétfői bejelentésén sem volt ott, szemben Nagy Márton gazdasági miniszterrel. Akkor beszélt Orbán arról – amit szeptember óta már többször említett ilyen-olyan módon –, hogy jelentős változás jön a gazdaságirányításban,
„ami az itt említett két miniszter [Varga és Nagy Márton – szerk.] személyét is érinti, az egyikőjüknek hattyúdal, a másiknak szép nyitány”.
Ezek után úgy tűnik, hogy Varga úgy válik kormánytagból a kormánytól független MNB-elnökké – nem először történik ilyen, Matolcsy is miniszter volt, mielőtt jegybanki elnök lett –, hogy már ki is hagyta a hétfői fontos megállapodásról szóló bejelentést is, valamint most a parlamentben az általános vita lezárását is.
Ami így ma a helyettesének, Tállai Andrásnak a napirend előtti felszólalásával kezdődött (majd a délutáni órákban Banai Péter Benő államtitkár képviselte a minisztériumot, ő is mondott zárszót az általános vita lezárásakor). Reggel még azt hihettük, hogy Tállai a rockszakmában ismert úgynevezett előzenekar funkciót tölti be, de kiderült, hogy a napirend előtti felszólalás funkciója lényegében csak az volt, hogy megismételte Varga szerdai expozéját, igaz, kicsit kopottasabb kivitelben, és nem az, hogy egyes esetleges későbbi Varga-felszólalásnak megalapozzon.
Tállai beszéde többek között arról szólt, hogy a 2025-ös költségvetés „az új gazdaságpolitika” költségvetése a „kihívásokkal terhelt elmúlt négy év után”. Beszélt arról, hogy az elmúlt majdnem másfél évtized vívmányait sikerült megőrizni – olyan élmény volt hallgatni őt, mintha egy 1987-es Népszabadságot olvasnánk a szocializmus vívmányairól és azok megőrzésének fontosságáról –, majd lényegében felolvasta a költségvetési törvényjavaslat első két oldalán felsorolt optimista jelentéseket és terveket (a hasonló kincstári és költségvetési optimizmust az elmúlt években csúfos pofára esések követték, de hát most hivatalosan is fantasztikus év jön).
Közben az ülésterembe folyamatosan érkeztek a felszólalni készülő, majd beszédük elmondása után jellemzően távozó képviselők, például Gréczy Zsolt – aki egyszer a tervezettnél korábban kapott szót, mert senki nem volt a teremben azok közül, akik előtte szólaltak volna fel –, vagy Kósa Lajos.
Utóbbi érkezése azért volt fontos, mert az érdektelenségbe fulladó – egymás mellett elbeszélő, egymásra alig reagáló – úgynevezett vita egyetlen érdekes színfoltját ő jelentette. Előbb azzal, hogy bár szigorú tekintettel, de látható gyermeki lelkesedéssel kezdett játszani a távollévő padtársa, Németh Zsolt lehajtható székével. Majd azzal, hogy figyelemre méltó állítást tett a béke és háború viszonyáról, miszerint
a rendszerváltás óta sokkal hosszabb időt töltöttünk el úgy, hogy valamelyik szomszédban háború dúlt, mint úgy, hogy béke volt,
ami még úgy is sántítani tűnik, hogy az ukrajnai háborút 2014-re datálta. Ez a korszak szerinte így kezdődött, szó szerinti idézet következik:
„Gondoljunk csak bele, kezdődött a román polgárháborúval, mégis csak kinyírták a románok meglehetősen vitatható körülmények között az országot vezető akkori politikai elit egy jelentős részét”
(A mi emlékeinkben csak Ceaușescu és felesége kivégzése van, de lehet, hogy Kósa általánosabb értelemben gondolt kinyírásra.)
Kósa Lajos eszmefuttatása alatt a helyszínen lévő munkatársunk arra lett figyelmes, hogy a Vargát helyettesítő Tállainak egyszer csak az egyik parlamenti őr odavitt egy díszes ajándéktáskát. Felcsillant a Szabadi Bélán és nokiás dobozokon edződött szemem, hogy vajon milyen korrupciós célzatú ajándék érkezhetett Matyóföld Tiktok Császárához, de hamarosan kiderült, hogy ilyenről szó sincs (természetesen!).
A dísztáskában Tállainak saját könyvét, a Tállai 25 című csodálatos opuszt küldték be. Hogy ki lehetett a figyelmes rajongó, és pláne hogy hol tudott hozzájutni az albumhoz, aminek hozzáférhetőségéről mi hiába kérdeztük a Pénzügyminisztériumot, azt sajnos nem tudom.
Irigykedéssel vegyes tűnődésünkből, hogy ki lehet az a könyvtulajdonos, akinek a parlamenti díszteremben kerül dedikálás a könyvébe, Balassa Péter szavai szakítottak ki. A jobbikos politikus ugyanis „Hofi úr” szavait idézve bolondokházázott egyet, felidézve, hogy ott úgy készül a költségvetés, hogy a kilencvenből kivonják a pénteket.
Az első gondolatom az volt, hogy Varga Mihály (illetve a felszólalás idején épp dedikáló helyettese) sajnos túl későn kapta ezt a tippet. De nyomban utána az, hogy az elmúlt években költségvetései olyan mértékben tértek el a valóságtól, hogy akár így is készülhettek.
Ha esetleg a jövő évi éppen mégsem így készült, akkor 2025-ben az államháztartásnak 38 739,173 milliárd forint bevétele és 42 862,163 milliárd forint kiadása lesz, vagyis a deficit 4122,989 milliárd forintra rúg majd, ami GDP-arányosan 3,7 százalék lehet (feltéve, ha összejön a 3,4 százalékos gazdasági növekedés és 3,2 százalékos infláció). Ez alacsonyabbra van szabva az idén végül várható 4700 milliárd forint körüli deficitnél (az év úgy indult, hogy csupán 2514 milliárd lesz a mínusz, aztán ez egyre dagadt), de a Költségvetési Tanács számos kockázatot, csak az uniós pénzeknél 600 milliárd forintnyi bizonytalanságot látott.
Ez persze nem zavarta a kormánypárti képviselőket, akik a csütörtökön zárult általános vitában órákon át beszéltek az elért eredmények megvédéséről, főleg a Magyar Falu Programról és az új gazdaságpolitika borítékolható sikereiről – keleti nyitás!, a türk világhoz fűződő kapcsolatok erősítése!, Azerbajdzsán kegyeit leső balliberális mainstream! –, egyszóval arról, hogy bár Magyarországon már most is jó minden, de a jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik (nyugalom, sűrítik!).
Az ellenzékiektől pedig azt, hogy minden rossz, nem kicsikét jobb is lehetne, de főleg azt, hogy az ember Bécsbe vágyik. A DK-s Gréczy magyarellenesnek nevezte, a szocialisták az oktatásra és a kultúrára szánt pénzeket hiányolták. Több hozzászóló megjegyezte azt is, hogy miközben a kormány 397,5 forintos euróval számol a költségvetésben, épp a vitanapon 415 forint fölött, kétéves csúcson is járt az euró ára (igaz, a délutáni órákban 413 alá esett vissza).
Az általános vita mostani lezárása után jövő szerdán a költségvetési bizottságban jön a tervezet részletes vitája – illetve természetesen az összes parlamenti bizottság elé bekerült a törvényjavaslat –, ezután december a 16-ával kezdődő héten lesz a bizottsági jelentések vitája, szavazás a benyújtott módosításokról, majd legkésőbb december 20-án a zárószavazás.
English (US)