A cikket Jan Lipavský, a Cseh Köztársaság külügyminisztere írta.
Idén április 1-jén emlékeztünk meg az elmúlt évtizedek egyik legelismertebb írója, Milan Kundera 95. születésnapjáról. Brünnben született, Párizsban halt meg, élete nagy részét európaiként, pontosabban talán közép-európaiként élte le. Jól értette ugyanis Közép-Európát.
Milan Kundera élete során számos nagyszerű szöveget írt, de ma az „Elrabolt Nyugat” című esszéjét szeretném felidézni. A könyv 1983-ban jelent meg franciául, és sokáig rejtve maradt a közép-európai olvasók előtt. Témája az a tény, hogy a második világháború után Közép-Európát, amelyet Kundera egyértelműen a gondolati Nyugat részeként értelmez, Moszkva elrabolta az orosz befolyási övezetbe, ahová soha nem tartozott, és soha nem is akart tartozni.
Magyarország most készül az Európai Unió Tanácsának második elnökségére. Ez egy rendkívül fontos elnökség lesz, és a Cseh Köztársaság sok sikert kíván neki. Készek vagyunk segíteni, és készen állunk arra is, hogy megosszuk a közelmúltbeli elnökségünk során szerzett tapasztalatainkat. A legtöbb prioritásban egyetértünk - legyen szó az EU versenyképességének megerősítéséről, a Nyugat-Balkánnal és a dél-kaukázusi országokkal való együttműködés támogatásáról, beleértve a jogállamiság kiépítése vagy az illegális migráció elleni küzdelem szükségességét is. Ugyanakkor Európa jövője szempontjából döntő fontosságú, hogy miként kezeljük Oroszország Nyugat elleni növekvő agresszióját.
Ahogyan az 1980-as években, amikor Lengyelországot Kundera szerint "türelmes, de kíméletlen ruszifikációnak" vetették alá , ma Ukrajnának kell szembenéznie ezzel. Ukrajna is választ "az autentikus nemzeti élet és a nagyobb nemzetbe való beolvadás között", és ma „Oroszországot éppen a Nyugat keleti határain érzékelik jobban Anti-Nyugatnak, mint másutt".
Kundera elbeszélésének nyitó szakaszában egy magyar hírügynökség igazgatója szerepel, aki, mielőtt 1956-ban az oroszok rálőttek volna, kétségbeesett üzenetet küldött a világnak, hogy "meghalunk Magyarországért és Európáért". A magyar forradalmat vérbe fojtották, szétzúzták az orosz tankok lánctalpai. Ugyanazok a tankok, amelyek 1968-ban megszállták Csehszlovákiát. Ugyanazok a tankok, amelyeket ma is látunk Ukrajnában. A táj változik, Oroszország birodalmi kegyetlensége folytatódik.
Naivitás azt gondolni, hogy ha Oroszország győz Ukrajnában, akkor a tankjai megállnak a határainknál. Moszkva nem csupán abban érdekelt, hogy elpusztítsa Ukrajnát és visszaintegrálja saját brutális gondolati környezetébe. Fel akarja forgatni egész Európát, és el akarja rabolni a Nyugatot saját zsarnoki és hanyatló, tradicionális viselkedési formáinak világába. Ki másnak, mint éppen a magyaroknak kellene ezt pontosan érteniük 1956, vagy akár 1848/49 tapasztalatai után?
A Nyugat, azaz az Európai Unió és az Észak-atlanti Szövetség egyik legfontosabb feladata, hogy megakadályozza Moszkva Európa "elrablására" tett újabb kísérletét. Azoknak az országoknak a lakóit, amelyeknek nincs a keleti dominanciával kapcsolatosan közvetlen történelmi tapasztalatuk, folyamatosan emlékeztetni kell erre a veszélyre, ahogyan Kundera is tette ezt. Azonban tudatában kell lennünk ennek a veszélynek, és szembe kell néznünk vele itt Közép-Európában is, hiszen Ukrajna után a sorban a balti országok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország következnek.
English (US)