- Radikális jobboldali áttörés Olaszország után Franciaországban is: Le Pen vasárnapi győzelme politikai földrengéssel ér fel.
- Még egyszer megpróbálják rázárni a karantént a populista jobboldalra, de új helyzet, hogy már messze az övék a legnépszerűbb párt.
- Mégsem valószínű, hogy a Nemzeti Tömörülés hatalomra jut, minden a Macronnal fasírtban lévő baloldal és az elnöki tábor együttműködésén múlik.
- Franciaországra azonban így is kormányzóképtelenség várhat, könnyen jöhetnek újabb választások, na meg az elnöki rendeleti kormányzás.
- Macron ezt jelentős részben magának köszönheti, a centrista macroni idea vasárnap megbukott.
Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (NT) fölényes vasárnapi győzelmével áttörte azt a politikai falat, amit évtizedek óta emeltek az elszigetelésükre Franciaországban, a 33 százalékos szavazatarányuk egész Európában nagy sikert jelent a populista és/vagy szuverenista erőknek. A radikális jobboldal kormányra jutása azonban továbbra sem valószínű forgatókönyv.
A legnagyobb esély most arra látszik, hogy a jövő vasárnapi második forduló után nem lesz kormányzóképes többség Franciaországban, Macron nagyon erős elnöki jogköreit kihasználva egyre inkább rendeleti úton fog kormányozni, és könnyen jöhet egy újabb előrehozott választás is záros határidőn belül. A háromosztatú francia politikai mező előreláthatólag súlyos válság elé néz, a nagy stratégának gondolt Macront pedig most már az fenyegeti, hogy egy újabb önsorsrontó szerencsejátékosként vonul be a francia emlékezetbe.
A macroni idea vége
Emmanuel Macron 2017-ben azzal nyerte meg az elnök-, majd pár héttel később a nemzetgyűlési választást, hogy a hanyatló hagyományos nagypártok szavazóközönségére rámenve új centrista többséget hoz létre, meghaladja a francia politikai életet időről-időre gúzsba kötő bal- és jobboldali ideológiai megosztottságot, és masszív falat képez a Le Pen által fémjelzett szélsőjobbal szemben.
Ennek a projektnek most látjuk a teljes bukását, bár hosszú munka eredménye ez.
2022-ben Macron kisebb támogatottsággal (az öt évvel azelőtti 66-hoz képest már csak 58 százalék szavazott rá az elnökválasztás második fordulójában Le Pennel szemben), de felhatamazást kapott a második elnöki ciklusára is, a parlamentben azonban elvesztette a többségét, és a pártja azóta is lefelé megy: az elnök arrogánsnak látott politikai stílusa, csökkenő népszerűsége, és a domináns kampánytémák - megélhetés, nyugdíj, biztonság, bűnözés, migráció - mind ellenfeleinek kedveztek, miközben Le Pen pártjának gyorsan nőtt a támogatottsága.
A június 9-i EP-választáson Macron már elszenvedett egy történelmi vereséget: a Nemzeti Tömörülés akkor 31 százalékot kapott, Macron centrista szövetsége fele annyit sem.
A francia elnök ennek ellenére a francia politikai életet sokkoló, váratlan és már akkor is nagyon kockázatosnak látszó azonnali bejelentéssel még a választás estéjén feloszlatta a nemzetgyűlést, három hét múlvára előrehozott választásokat írt ki. Nem sokkal később arról beszélt, hogy ezen az ezúttal Együtt (Ensemble) néven induló választási szövetségének a célja nem kevesebb, mint az abszolút többség megszerzése.
9 millió francia a radikális jobboldalon
Ehhez az irreálisan ambiciózus tervhez képest vasárnap papírforma-eredmény született: Le Pen pártja 33 százalékkal győzött, a baloldali tömb 28 százalékkal végzett a második helyen, míg Macronék 21 százalékot értek el. Az egyre inkább csak a történelmi örökségéből élő Republikánus Párt (LR) úgy kapott a negyedik helyen tíz százalékot, hogy a pártot közvetlenül a választás előtt kettészakította a Nemzeti Tömörüléshez való viszony kérdése.
Macron a most uralkodó narratíva szerint súlyosan eltaktikázta magát.
Leginkább arra játszhatott, hogy a jobboldali veszély megerősíti a saját centrista táborát, a széttartó baloldalnak pedig, akiknek pár hónapja esett szét az előző koalíciója, nem lesz elég ideje újra közös nevezőt találni.
English (US)