„Mintha folyékony kólás nyalóka lenne, savanykás utóízzel” – Rárepültünk a Kofolára

Szlovákiai születésű, de már régóta Budapesten élő magyarként eléggé rá vagyok gyógyulva arra, amikor a gyerekkorom kedvenc ízei hirtelen megjelennek a magyar boltokban. Óriási volt az öröm, amikor évekkel ezelőtt rátaláltam a Treskára (majonézes tőkehalsaláta) egy Tesco áruházban, és imádtam, amikor a gyerekkorom kedvenc ostyaszelete, a Horalky a magyar piacon is megjelent, igaz, az errefelé talán fogyaszthatóbb Moments néven.

Természetesen azonnal kiszúrtam, amikor nemrég a Lidlben raklapokokra halmozva megláttam a kétliteres kofolás üvegeket. Egyből beugrottak az emlékek, amikor a haverokkal foci után elmentünk a stadion kocsmájába egy korsó – a félliteres kofolás korsó amúgy a menőség maga – csapolt kofolára, ahogy az is, amikor édesanyám büféjében a nyári szünetben néha beálltam pultozni, és akkor az én dolgom volt kicserélni az ötven literes kofolás hordót, ha épp kifogyott.

Aztán jött a hír, hogy egy fővárosi helyen felvették a kínálatba a csapolt kofolát, és akkor véglegesen eldőlt: írnom kell erről a Magyarországon méltatlanul lenézett, és sajnos kevéssé ismert üdítőről. Csehországban és Szlovákiban majdhogynem nemzeti kincsnek számít, magyar részről mégis nagyjából úgy gondolnak rá, mint az áruházak olcsósított, lenézett, saját márkás és éppen csak iható kóláira.

A Kofola nem kóla

Kezdjük egy közérdekű tudnivalóval:

Tény, hogy azért jött létre, hogy a szocialista blokkban legyen valami kólát helyettesítő termék, ha már az igazi Coca-Colára sokat kellett várni, de ettől még egy annyira eltérő, az igazi kólára elsősorban csak küllemében és szénsavtartalmában emlékeztető üdítő jött létre, ami az üdítők tengerében gyakorlatilag egy önálló szigetet jelent.

Kofola palackozása a 90-es években (Fotó: Profimedia)

Némi utánajárás után kiderült, hogy a Pennynek és a Metrónak köszönhetően a Kofola nem most, hanem egy ideje már megérkezett az országba. Ez mindenképp jó hír, ugyanakkor nem árt tudni, hogy

Jól jelzi a dolgot, hogy a szlovákiai Kofola-imádó barátaim otthonában soha nincs a hűtőben üveges verzió, viszont a csapoltat literszámra döntötték magukba, amint megjött a nyár.

A VIII. kerületi Gólya Presszó áprilisban azzal hirdette magát, hogy nem kell Szlovákiáig utaznia annak, aki kipróbálná az autentikus csapolt kofolát: ők felveszik állandó termékként a kínálatba. Azt ugyan megírták, hogy a csapavatón annyira jól fogyott a cucc, hogy kevés volt a hozott áru, csakhogy én ehhez képest napokkal később mentem volna kipróbálni, és még mindig nem volt belőle. Bízzunk abban, hogy hamarosan tényleg csapon lesz, és nemcsak egy-egy hordóval jön belőle hébe-hóba.

A Kofola vajon mi?

Nem akarok Wikipédia-szócikké válni, ezért a Kofola történetből csak annyit írok, hogy az eredete 1959-re tehető. A Csehszlovák Gyógynövénykutató Intézetben hasznosítani szerették volna a kávé pörkölésekor keletkezett koffeint. Kofo néven szirupot állítottak elő belőle, és ebből született meg 1960-ban a Kofola névre keresztelt üdítőital. A különleges ízét a 14 természetes alapanyaga adja: van benne alma-, meggy- és ribizlikivonat, cukor, karamell és gyógynövénykivonatok. A hatvanas években az ital Csehországban annyira népszerűvé vált, hogy egyes alapanyagként használt gyógynövények gyakorlatilag elfogytak az országban, és külföldről kellett beszerezni őket.

Kofola csapon – Jannis Samaras a Kofola többségi tulajdonosa (Fotó: Jan Zátorský/Profimedia, Model Release: no

A Kofola népszerűsége nagyjából megmaradt Csehszlovákia határain belül, a magyarok leginkább a szlovákiai síeléseik során szokták kipróbálni, hogy aztán a többség szörnyülködve emlékezzen vissza az élményre. Bár a rendszerváltás és az igazi kólák eljövetele kissé megtépázta a népszerűségét hazájában is, az egyensúly később helyreállt, és a Kofola Csehországban és Szlovákiában a Coca-Cola és a Pepsi Cola méltó konkurensének számít. Többféle ízesített verzióban és kiszerelésben kapható, de a true Kofola-fanok az originalra esküsznek, aki valódi Kofola élményre vágyik, mindenképp azt próbálja ki.

A kóstoló

Amikor megtudtam, hogy az nlc szerkesztőségében alig néhányan vannak, akiknek mond valamit a Kofola név, azok pedig annál is kevesebben, akik kóstolták valaha, úgy éreztem, ezen mindenképp változtatnom kell. Mivel a csapolt változatból nem sikerült szereznem, ezért egy üveges verzióval felszerelkezve ültem le kilenc nlc-s kollégával, hogy megkóstolják Csehország és Szlovákia kedvenc üdítőjét. Mivel sokan tényleg olcsó kólautánzatként tekintenek rá, összehasonlítási alapként hoztam magammal egy-egy üveggel az ebbe a kategóriába tartozó Gyöngy Colából, illetve a Spar sajátmárkás kólájából, ami a be fresh! Cola névre hallgat.

A kilencfős tesztcsapat fele hallott már a Kofoláról, sőt hárman közülük kóstolták már korábban. Bettinek a régi nyaralásai jutottak eszébe róla, így kellemes emlékként élt benne, de azért elmondható, hogy a csapatban egyetlen Kofola-imádót sem találtam.

Az első tesztalany Andi volt, aki szerint az íze olyan, mintha a kóla megromlott volna.

Gabi először gyógynövényes szörpre asszociált, és bár az első korty még nem esett jól neki, a másodiknál már sikerül megbékélnie vele. Niki az egyike volt azoknak, akik ittak már kofolát korábban, bár akkor a saját bevallása szerint nem volt józan.

Kofolát kóstol az nlc szerkesztősége

Vivi fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Kofola hányásillatú, emellett leginkább a savanykás utóízére fog emlékezni. Verust a kólás gumicukorra emlékeztette az íze, és látszott rajta, hogy nem lett belőle elvetemült Kofola-rajongó.

A kóstolócsapatból Peti volt az egyetlen, aki el tudná képzelni, hogy később magától is venne Kofolát: „Vicces ital ez. Tetszik benne, hogy savanyú”. Ádámot pedig a gyógynövényes likőrökére emlékeztette az íze, márpedig nem tudja elképzelni, hogy bármit, ami a gyógynövényes likőrökre emlékezteti, ő üdítőként fogyasszon.

És az olcsó kólákhoz képest mit tud?

Az nlc-s csapat a Kofola ízét Gyöngy Colával, valamint a Spar be fresh! Colájával öblíthette le. A kettő közül egyértelműen az utóbbi volt kevésbé népszerű. Sokan sérelmezték, hogy illatot és ízt csak nyomokban tartalmaz. Betti szerint az élmény olyan volt, mint amikor a víz nyomokban tartalmaz csak kólát.

Verust szerint ez olyan, mintha olyan kólát kóstolt volna, ami már egy hete kint állt a napon. Ádámnak pedig az jutott eszébe róla, hogy olyan az ital, mintha egy pohár kólát felöntenének egy liter vízzel.

Kofola, Gyöngy cola és Spar cola

A Gyöngy Cola ezzel szemben már illatra is jobban eltalálta a vágyott kólás hatást, és sokan elfogadható kólapótlékot láttak benne, főképp azok, akik a Coca-Colából a Zero változatot kedvelik. Azt azért többen kiemelték, hogy túltolták benne az édesítőszert.

– ragadta meg a lényeget Betti. Verus szerint ez áll a legközelebb az igazi kólához, de attól még nem tartja jónak. „Nem csillapítja a szomjat, mert ahhoz túl édes”. Niki az utóízére panaszkodott, Peti pedig egyenesen émelyítőnek találta, de róla tudni kell, hogy a valódi cukorra esküszik, és hadban áll az összes édesítőszerrel. Azonban Orsi, Andi, Gabi és Vivi egészen elfogadhatónak találta, és el tudták képzelni, hogy maguktól is innának Gyöngy Colát.

Kofola palackból

Ami azonnal látszott a rögtönzött tesztből, hogy a Kofolát a legtöbben ódzkodva fogadták, és a kilencfős tesztcsapatból mindössze ketten voltak, akik akár teszten kívül is arra vetemednének, hogy ezzel csillapítsák a szomjukat. A kólamásolatok sem arattak felhőtlen sikert, a Spar kólájára még a Kofolánál is rosszabb reakciók érkeztek, de a Gyöngy Cola a maga szénsavasságával és szuperédes ízével azért emlékeztetett a Zero Cola ízére annyira, hogy többen elfogadható pótléknak találják. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a kólamásolatokkal ellentétben a Kofola legalább karakteres illatú és ízű ital, amit nem lehet összekeverni semmilyen kólával.

A tesztcsapat legnegatívabb élménye Verusnak jutott. A Kofola és a két kóla-variáns megkóstolása után rosszul lett, és nem sok hiányzott neki a gyomortartalma szájon át történő kipakolásához. A konklúzió? Talán az, hogy ezt sem szabad keverni.